Századok – 1973

Tanulmányok - Szabolcs Ottó lásd Berend T. Iván - Székely György: Németország változásai Cranach életútján 303/II

NÉMETORSZÁG VÁLTOZÁSAI CRANACH ÉLETÚTJÁN 307 szerepet. Weimar temetkezési helyévé lett a 81 esztendőt megért művésznek.11 Érzékeltette azonban még élete utolsó pillanataiban is, hogy Szászország városfejlődése a maga többközpontúságával sajátos volt a széttagoltságában megmerevedett német birodalmon belül. Szászországban a XVI. század derekán a lakosság 31%-a városokban lakott, az egész szász terület népsűrűsége pedig 32-t tett ki az 550 800 főnyi lakosságot viszonyítva a tartomány nagyságához. De ez a városfejlődés nem volt egyenletes és korántsem igazodott a Cranach életpályáján nagy szerephez jutott városok érdekeihez. Az igazi felemelkedő városok Lipcse és Drezda voltak. A leipzigi vásárok már a XV. században túlszárnyalták Halle, Erfurt, Magdeburg és Naumburg vásárait, a század második felében igazi vásárvárossá lett, mindamellett Nürnberg és Augsburg fióktelepévé. Ezt jelzi, hogy 1471 — 1550 közt 79 felnémet kereskedő szerezte meg a leipzigi polgárjogot, a messzeható vásárforgalom felső rétegét alkotva meg. Pl. Andreas Mattstedt, Fugger-faktor 1496-ban lett a város polgára. Miksa császár ezt a fejlődést 1507-ben szentesítette a Leipziget övező 125 km-es körben biztosított jogi előnyökkel, Erfurt, Magdeburg, Halle és Naumburg rovására. A városi népesség 4%-át kitevő gazdagok és 32%-át kitevő középpolgárság hatalmát reprezentálta a régi lipcsei városháza és a mérlegház, de a Wittenbergén túllépő erős rétegződést az, hogy 17 %-ot tett ki a napszámos és bérmunkás, 47 %-ot a legények, szolgák, szolgálók (1554 56 évek).12

A renaissance várossá alakuló Drezda viszont jellegzetes székhelyvárosként fejlődött, ahol olasz kőfaragók is érdemesnek látták megtelepülni. A népesség itt 1546-ban 6500-ra rúgott.13

Mindez csak aláhúzza, hogy Cranach korlátozottabb polgári keretek között élt és alkotott — kisvárosban és méginkább érezhetően megcsúszó társadalmi fejlődésben. Az ő életét, mint minden polgártársáét, a fejedelmi hatalom erősen meghatározta. A fejedelmi pénzügyi igények kifinomult módszerekkel érvényesültek (1481: a szász városokban ládákat állítottak fel az elrejtett vagyon utáni adó lelkiismeret szerinti lerovására), de a német renaissance fejlődését bizonyos keretekben lehetővé tevő fejedelmi politika teret enged a városi érdekek valamelyes megvalósulásának, ám a főhivatalokból kiszorítva a polgárokat a nemesek javára. Ez okozza Cranach életében a nagy ellentmondást: a városok és a polgárság politikai veresége a jómódú városi réteget a polgári művelődés kereteibe szorítja vissza, polgári ízlésű és szimbolikájú művészetet is megteremtve. Cranach ennek a visszaszorult polgárságnak művészeti igényeit mindvégig ki tudta elégíteni és ilyen tágabb értelemben is 11

P. H. Feist: i. m. 1. 1.; G. Rudioff-Hille : L. Cranach d. Ä. 25. 1. és 17. képes tábla; Gyimesi Sándor : Az európai városok a kapitalizmus küszöbén (Századok, 1972) 288. 1.; Horst H. Müller (szerk.): Wanderungen im Bezirk Erfurt (Leipzig, 1963) 161. 1.; H. Lüdecke: L. Cranach d. Â. im Spiegel seiner Zeit 138 — 139. 1. es 20. tábla. 12 Karlheinz Blaschke : Soziale Gliederung und Entwicklung der sächsischen Landbevölkerung im 16. bis 18. Jahrhundert (Zeitschrift für Agrargeschichte und Agrarsoziologie. Jahrgang 4. Heft 2. Oktober 1956) 147. 1.; Josef Reinhold: Polen/Litauen auf den Leipziger Messen des 18. Jahrhunderts (Weimar, 1971) 2 — 3. 1.; Hermann Conrad: Deutsche Rechtsgeschichte. Band I. Frühzeit und Mittelalter (Karlsruhe, 1954) 289 — 290. I.; Helmut Arndt—Helmut Biering—Heinz Füsslei—Günther Krüger—-Manfred Unger —Karl Wiegel : Leipzig in acht Jahrhunderten (Leipzig, 1965) 32. 1.; Mattstedt a kereskedőházak faktornévsorában szerepel : Leipzig, Városi múzeum (régi Városháza) ; Ernst Hugo Schulze: Das Stadtgeschichtliche Museum zu Leipzig. Im alten Rathaus. (Leipzig — München, é. n.) 1. és 2. kép; Karl Czok : Zur Stellung der Stadt in der deutschen Geschichte (Jahrbuch für Regionalgeschichte. Dritter Band. Weimar, 1968) 15. 1. 13 Heinz Klemm: Schönes Dresden (Dresden, 1967) 15 — 17. 1.; Ingrid Schulze: Die Stadtkirche St. Marien zu Wittenberg (Berlin—Leipzig, 1966) 31. 1.