Századok – 1973

Folyóiratszemle - Avramov P.: A kulturális forradalom problémái és periodizációja Bulgáriában 185/I

FOLYÓIRATSZEMLE 185' A dimitrovi munkák alapján a bolgár fasiszta államrendszer fejlődését két szakaszra lehet bontani: az első korszakban (1923—1931) a fasiszta diktatúra kezdetlegesebb, primitívebb volt, teljesen a kulisszák mögött dolgozott és megőrizte a polgári demokratikus formákat. Ez a rendszer nem bizonyult eléggé hatékonynak és számos bukáshoz vezetett, amelyek között a legsúlyosabb 1931 júniusában volt, amikor hatalomra került a Népi Tömb kormánya. A második szakaszban, 1938 májusáig, a diktatúra már legális lett: teljesen nélkülözte a burzsoá parlamentet, majd hivatalosan jogilag korlátozta a parlamenti hatalmat. A fasiszta parlamentarizmust az 1937 novemberi választási törvény és számos rendelet és törvény hozta létre, amelyek során a parlament sok funkcióját a minisztertanácsra ruházták át. 1941 után a bolgár fasiszta állam fejlődésére hatással volt a német fasizmus, és az erőtetett „hitlerizálás" folyamatába lépett. Ezért 1941 után nehezen beszélhetünk a fasiszta állam tisztán bolgár „modelljéről". A tanulmány ezután kitér Dimitrovnak azokra az írásaira, amelyek a burzsoázia jobb- és baloldalának parlamenti harcaival, valamint a Népi Tömb kormányának jellegével foglalkoznak. A párt akkoriban fasiszta kormányként értékelte, Dimitrov később, 1936-ban azonban már nem tekinti annak, és hasonlóképpen értékelte a párt V. kongresszusán 1948-ban, hozzátéve, hogy ez „komoly áttörést jelentett a fasiszta diktatúra frontján". A 30-as évek derekáról nincsenek a bolgár fasizmusról szóló írásai. A párt V. kongresszusán azonban kitért erre a kérdésre és pontosan meghatározta a bolgár fasizmus helyzetét 1934—1938 között. A fasizmus problémájához 1943 végén tért vissza. A „Bulgária válsága", a „Bagrjanov-kormányról", a „Bulgária megmentő útja" c. cikkeiben rámutatott, hogy az ország súlyos, leküzdhetetlen politikai válságba jutott, amelynek gyökerei az uralkodó körök németbarát politikájában rejlenek. A Bagrjanov-kormányt fasisztának jellemzi, lavírozó politikájának pedig egyetlen célja a burzsoá hatalom megmentése volt. (Isztoricseszki Pregled 1972. 2. szám, 98 — 108. I.) K. P. Avramov: A kulturális forradalom problémái és periodizációja Bulgáriában A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy áttekintést adjon a kulturális forradalom néhány elméleti kérdéséről, amelyekről az irodalomban vagy nincs egységes álláspont, vagy pedig további elméleti kimunkálást követelnek. Bevezetőként ismerteti a szovjet irodalomban folyó vitát a kulturális forradalom fogalmáról. A vita központi kérdése az, vajon lehet-e a kulturális forradalmat univerzálisan értelmezni, vagyis jelen van-e valamennyi társadalmi forradalomban, vagy pedig csak a kapitalizmusból a szocializmusba, az osztálytársadalomból az osztálynélküli társadalomba való átmenet idején valósul meg. A bolgár irodalomban nem vetődött fel a kulturális forradalom fogalom tág és szűk értelmezésének problémája. Az a néhány szerző, akik mellékesen érintik ezt a kérdést, a tág értelmezés mellett vannak. A fogalom eltérő értelmezése ellenére a nézetekben egy közös vonás is felfedezhető. Egyetértenek abban, hogy a szocialista kulturális forradalom, amelyről Lenin beszél, lényegét és megvalósítását, valamint szociális következményeit tekintve gyökeresen különbözik azoktól a változásoktól, amelyek azelőtt zajlottak le a szellemi kultúrában. A szocialista kulturális forradalom korábban ismeretlen radikális változást jelent a társadalom szellemi életében. E változás legjellemzőbb sajátossága egy kizskmányoló osztály monopoljellegének megszüntetése a szellemi értékek és általában a szellemi termelés felett, egyben lehetővé teszi, hogy azok hozzáférhetők legyenek az egész társadalom számára. Ez csak a szocialista fórra-