Századok – 1973

Folyóiratszemle - Migev Vl.: G. Dimitrov és a bolgár fasizmus problémái 183/I

FOLYÓIRATSZEMLE 183' ték őket. Weizsäcker külügyi államtitkár 1938. április 25-én elrendelte e külföldi német tanerők mozgósításának előkészítését. A fasiszta kormányzat nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a német nyelvet és irodalmat is a maga gazdasági és katonai expanziójának szolgálatába állítsa. A külföldi német iskolákban számos nem német tanuló is tanult, elsősorban a helyi uralkodó osztályok gyermekei. A nyelvi terjeszkedés fő eszközei a német iskolák és a müncheni Deutsche Akademie volt. Az Akadémia kistanácsának 1939. szeptemberi ülése világosan mutatja ennek az intézménynek egyedülálló szerepét a német nyelv terjesztésében. Ezt szentesítette Hitler 1941. november 15-i rendelete. A külföldi német kultúrpolitikai terjeszkedés hagyományos területei a Balkán, a Közel-Kelet, Délnyugat-Európa és Latin-Amerika voltak. A kultúrpolitikai expanzió tehát követte a német kivándorlás és a tőkekivitel irányát. Európában a terjeszkedés centrumai a Balkán, Dél- és Nyugat-Európa voltak. A legtöbb német tudós, lektor és tanító 1938-as adatok szerint (nem számítva a német kisebbséggel bíró, ill. német nyelvű államokat) Bulgáriában, Olaszországban, Törökországban, Hollandiában, Görögországban és főként Spanyolországban működött. A külföldi tanítók politikai, propaganda- és pedagógiai tevékenységének, melynek eredményeit egy átfogó jelentésszervezet közvetítette, nagy jelentősége volt. A német imperializmus külföldi kulturális tevékenységét hat tanulságos dokumentum illusztrálja. Ezek közül egynek, a 2. számúnak közvetlen magyar vonatkozása is van. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1972. 6. szám, 719 — 737. l.) В. В. VI. Migev: G. Dimitrov és a bolgár fasizmus problémái Dimitrov a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetében örökre bátor és következetes antifasiszta harcos marad. A Komintern VII. kongresszusán a legvilágosabb és legpontosabb magyarázatát adta a fasizmusnak, feltárta annak lényegét. Ehhez nagy segítségére volt az a gazdag tapasztalat, amelyet a BKP vezetőjeként szerzett a bolgár fasizmus elleni harcban. Hét éven át (1923—1929) teljesen feldolgozta a bolgár fasizmus és diktatúra lényegét és jellemvonásait. Ez később lehetővé tette számára, hogy győztesen kerüljön ki a német fasizmussal vívott csatából a lipcsei perben. A bolgár fasizmus kérdéseinek feldolgozása Dimitrovnál szorosan összefügg a párt konkrét feladataival, harcával. Ezért ezirányú elméleti munkásságának legfontosabb periódusa az 1923— 1929-es korszak, amikor Dimitrov a BKP vezetőjeként a legszorosabb kapcsolatban volt a párttal. Ekkor írja meg alapvető munkáit a bolgár fasizmusról. A 20-as évek második felében a Balkáni Kommunista Föderáció vezetőjeként a balkáni fasizmust vizsgálja és von le néhány érdekes következtetést annak sajátosságairól. A 20-as évek végén a Komintern nyugat-európai vezetőjeként csak néhány rövid megjegyzést tesz a bolgár fasizmusról, főleg a Népi Tömb kormányzása idejéről. A fasizmus kérdésével újból a háború végén kezd foglalkozni, majd a felszabadulás után folytatja a bolgár fasizmus elemzését, de most már szélesebben, elvontabban, az egész bolgár fasizmusra jellemző vonásokat kutatja. A bolgár fasizmusra vonatkozó első megállapítások 1923 augusztus második felére datálhatok azokban a cikkekben, amelyekben az egységes antifasiszta front létrehozásával foglalkozik az 1923-as szeptemberi felkelés előestéjén. Ezekben a korai cikkekben a következő két elem különösen fontos: az a megállapítás, hogy a fasizmus megjelenése Bulgáriában a háború utáni forradalmi válság egyenes következménye volt,