Századok – 1973

Folyóiratszemle - Dankelman Otfried: A német imperializmus külföldi kultúrpolitikájának gyakorlatából 1933–1945 182/I

182 FOLYÖIRA TSZEMLE Otfried Dankelman: A német imperializmus külföldi kultúrpolitikájának gyakorlatából 1933 — 1945 A külföldi németeket nem csupán a nemzetiszocialista Németország igyekezett a maga politikai céljai szolgálatába állítani. Felhasználta őket az első világháború előtt a német árucikkek terjesztésére, az első világháború alatt pedig hadicéljainak terjesztésére a császári Németország is. ,,A német tevékenységnek az egész világot meg kell hódítani"jelige, a soviniszta jelszavak, az Alldeutscher Verband, a Deutseher Flotten verein, a Verein für das Deutschtum im Ausland és a weimari Németország revansiszta egyesületeinek tevékenysége, amelyet a nácik átvettek és megújítottak, mind ezt a célt szolgálta. Anáci párt már korán —még 1930-31-ben—hozzálátott, hogy céljai elérése érdekében a külföldi német szervezeteket nácivá tegye. Az NSDAP Külföldi Szervezetének (AO) tisztségviselői sok országban maguk köré gyűjtötték a fasiszta és. reakciós elemeket, és szigorúan megszervezve őket alárendelték a berlini pártvezetésnek. A hatalom birtokában és különböző minisztériumoktól támogatva, elsősorban az NSDAP Külföldi Szervezete — Ernst Wilhelm Bohle vezetésével, a Külügyi Hivatal és SS „Volksdeutsche Mittelstelle" elnevezésű szervezete igyekezett a külföldi német kultúrintézmények irányítását kózbevenni, hogy segítségükkel a külföldi németséget mozgósíthassák a náci célok érdekében. Hitler 1937. január 30-i rendelete értelmében Bohle igen kiterjedt hatáskörrel államtitkárként bevonult a Külügyi Hivatalba. A fönt említett hatóságok a Birodalmi Propagandaminisztérium különböző osztályaitól is állandó és sokoldalú támogatást kaptak. A fasiszta kormányzatnak a külföldi németség megnyerésére irányuló tevékenységét az egyesületek egész sora egészítette ki. Ezek azonban nem csupán politikailag, de pénzügyileg is a kormánytól függtek. A Belügyminisztérium még a válságos 1933-as esztendőben is kereken több mint egymillió márkát fordított a kultúrpolitikai „németségmunka" (Deutschtumsarbeit) támogatására. Bár ez az összeg a következő években nemigen emelkedett, a minisztérium mégis növelni tudta az egyes szervezetek és intézmények, mint a stuttgarti Deutsches Auslandsinstitut (DAI), a Verein für das Deutschtum im Ausland, a különböző gyarmatpolitikai intézmények és bizonyos regionális revánsszervezetek támogatását. A „tudományos németséggondozás" elnevezésű alapból egyedül a DAI 637 000 birodalmi márkát kapott. A kultúrintézmények sorában említést érdemel még a Deutsche Kulturpolitische Gesellschaft irányítása alá tartozó lipcsei Institut für Auslandskunde und Deutschtum im Ausland, amelynek egyik vezetője Karl Haushofer, a nevezetes geopolitikus volt. A külföldi németség beszervezésére irányuló munkát az államon keresztül támogatták a nagy monopóliumok is. Külföldi kultúrpolitikai munkájukban a fasiszta hatóságok különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak a külföldi országok iskolaegyleteinek és iskoláinak. Ezek ugyan nemegyszer ellenkezve és vonakodva engedtek a berlini irányításnak, de az anyagi támogatásról nehezen mondhattak le. A külföldi iskolák náci járszalagra fűzése különböző módon történt, pl. szigorú szervezeti rendszabályok alkalmazásával. Nagy szerepet játszott ebben a Nemzetiszocialista Tanítószervezet Külföldi Kerületének (Gau Ausland) létrehozása, amelyet az NSDAP Külföldi Szervezete irányított. A meglevő tanítószervezeteket csak ott számolták fel, ahol a nemzetiszocialista szervezet már elég erős volt. A külföldi kerület főnöke, Ehrich 1937-ben éppen úgy bekerült a Külügyi Hivatalba, mint Bohle. Az iskolákat legkönnyebben a tanítók segítségével lehetett meghódítani. A tanítók politikai ellenőrzését olyan tanítóra bízták, aki már a náci hatalomátvétel előtt is külföldön tevékenykedett, s így a szükséges helyismerettel ós tekintéllyel rendelkezett. A tanítókat elárasztották mindenféle náci nyomtatvánnyal, németországi tanfolyamra vezényel-