Századok – 1973

Folyóiratszemle - Micseva Z.: A balkáni paktum és a bolgár–jugoszláv kapcsolatok (1933–1934) 180/I

FOLYÓIRATSZEMLE 181' ről fenyegette hasonló veszély. Ilymódon a közeledés a két ország érdekei ideiglenes egybeesésének eredménye volt. Az ideiglenes jelleget a két ország között fennálló ellentétek határozták meg, mindenekelőtt a nemzetiségi kérdés, a bolgár revíziós és a jugoszláv status quo politikája. A többi balkáni ország — Törökország, Románia és Görögország — azonban nyugtalanul figyelte a két ország közeledését. Leginkább Titulescu volt nyugtalan a két ország közeledése miatt: véleménye szerint ez a politika megbontja az erőviszonyokat, mind a kisantantban, mind a Balkánon. A román-görög szerződés aláírása után (1933. X. 16.) Titulescu nagy energiával látott hozzá a balkáni paktum előkészítéséhez. Hosszadalmas és bonyolult diplomáciai tevékenysége sikerrel járt. Ugyanakkor Törökország, Görögország ós Csehszlovákia állandó nyomást gyakoroltak Jugoszláviára, hogy lásson hozzá a paktum létrehozásához, mégpedig Bulgária nélkül. Így a bolgár—jugoszláv közeledés politikája a balkáni paktum előkészítése idején nem talált támogatásra, és Bulgária politikailag elszigetelt helyzetben maradt. 1933. decemberében Borisz király Jugoszláviába látogatott. Látogatásának célja a balkáni paktum előkészítésének megakadályozása volt. A tárgyalások idején a francia diplomácia Belgrád egyetértésével olyan javaslatot terjesztett elő, hogy nem kell sietni a paktum aláírásával, mivel még mindig fennáll a Bulgáriával való megegyezés lehetősége. A többi balkáni ország azonban — főleg Románia — a paktum gyors aláírása mellett volt. A jugoszláv kormány végül olyan álláspontra helyezkedett, hogy a balkáni paktum záradékait úgy kell megfogalmazni, hogy azok lehetőséget adjanak Bulgária csatlakozására is. A bolgár kormány ugyanakkor ellenjavaslatot terjesztett elő, amelyben azt követelte, hogy valamennyi balkáni ország megnemtámadási szerződést írjon alá egymással. Ezt a javaslatot azonban nem fogadta el senki. Borisz romániai látogatása idején (1934.1. 25.) újabb eredménytelen kísérlet történt Bulgária bevonására a paktumba. Nemsokára a négy balkáni ország külügyminisztereinek belgrádi megbeszélésén, 1934. II. 4-én aláírták a balkáni paktumot. A szerződés lényegót tekintve a győztes balkáni államok katonai-politikai csoportosulása volt, amelynek célja a balkáni status quo megőrzése volt. A szerződés a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország balkáni hódításai ellen irányult. Továbbá katonai garanciát jelentett Bulgária revizionista követeléseivel szemben. A szerződés aláírását a nagyhatalmak különbözőképpen értelmezték. A szerződés aláírása után hamarosan felszínre kerültek az ellentétek. Törökország például kijelentette, hogy a paktum nem kötelezi őt arra, hogy támogassa a balkáni országokat a Szovjetunió elleni háborúban. A görög ellenzék pedig a szerződés olaszellenes orientációját támadta élesen. A bolgár burzsoázia köreiben pedig éles vita bontakozott ki a bolgár—jugoszláv közeledés kérdéséről. Bulgária csak úgy kerülhetett ki elszigeteltségéből, ha tovább folytatja a bolgár—jugoszláv közeledést. Ez lehetővé vált, mivel Jugoszlávia is mutatott ilyen hajlandóságot. A két ország kapcsolatai 1934-ben különösen Kimon Georgiev kormányának politikája révén állandó javulást mutattak. Ez a tendencia volt jellemző egészen 1935 júniusáig, amikor Milan Stojadinovié kormánya német orientációt kezdett folytatni. 1935-ben azonban a Balkánon erősen érződött a francia befolyás helyébe lépő német befolyás, amely új szakaszt jelentett a balkáni országok kapcsolataiban. (Isztoricseazki Pregled 1971. 4. szám, 3—31. I.) K.