Századok – 1973
Tanulmányok - Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 3/I
10 DIÓSZEGI ISTVÁN a Monarchia védőszárnyai alá jutni".4 9 Törökország, a török integritás és szuverénitás mellett ezekben az években alig hangzott el néhány szó. A balkáni népek szabad fejlődéséről vallott függetlenségi álláspont Balkánon foganatosítandó bármiféle hódítás határozott elutasításával eg szült ki. „Mindenekelőtt el kell hárítanunk minden kételyt és annak a gyan. nak az árnyékát is, mintha mi keleten hódítani kívánnánk"50 fogalmaz 1 meg a tételt Sághy Gyula, és ez a gondolat minden nyilvános fórumon úji J és újra kifejezést nyert. A nagy Balkán-barátságban és a terjeszkedés elutas J tásában azonban nem mutatkoztak túlságosan állhatatosnak és a független ' ségi álláspont rövidesen újabb gyökeres változáson esett át. Aliközben a delegáción még a sztereotip „nem terjeszkedünk" jelszót hangoztatták, Kossuth Ferenc, a párt vezetője 1908 tavaszán így nyilatkozott Aehrenthalnak: „Annektáltassék Bosznia és Hercegovina a Magyar Korona jogán, élve azzal, hogy minden békekötésben, mely Törökországgal a múlt időben köttetett, e jogra nézve kisebb nagyobb fenntartás található."5 1 A függetlenségi politikus, mint mindenki más, magának tulajdonította az „eszmét", pedig hát Aehrenthallal szemben is farkasnak bizonygatta, hogy jó a báránypecsenye. Nem csoda, hogy Kossuth Ferenc azt a választ kapta, hogy „gondolata komoly valóság lehet, talán nem is egy nagyon távoli jövőben".5 2 És amikor 1908 októberében sor került a bekebelezés proklamálására, a Függetlenségi Párt a I közös külügyminiszter mögé sorakozott. „Azt hiszem, az igen tisztelt külügy- ] miniszter úr készséggel el fogja ismerni, hogy a magyar delegatio részéről, épp úgy, mint az akkori magyar kormány, mint a magyar parlament és az egész magyar nemzet oly osztatlan áldozatkész támogatásban részesítette, a mibe semmi zavaró hang nem vegyült"53 — mondotta ugyanaz a Sághy Gyula, aki korábban a hódításnak még az árnyékát is el akarta hárítani. „Zavaró, hang" persze akadt. A proklamáció alkalmával, utólag is, többen szóvá tették, hogy a lépést nem készítették kellőképpen elő, hogy hiányzott a Törökországgal való előzetes megegyezés és hogy a háború szélére sodorták az országot.5 4 Burián István, az eseményekben részes közös pénzügyminiszter is csak azt jegyezte ironikusan naplójába, hogy a magyar delegátusok „a nehéz falatot elég könnyen vették be".5 5 Tény azonban, hogy a magyar minisztertanács szótöbbséggel hozzájárult az annexióhoz,5 6 a közös minisztertanácson Wekerle Sándor magyar miniszterelnök a leghatározottabban támogatta Aehrenthalt,5 7 és a magyar delegáció is egészében jóváhagyta a foganatosított intézkedést.5 8 A jóváhagyás annak reményében történt, hogy az annektált területek a magyar korona részét fogják képezni,5 9 de a külügyminiszter eljá-49 Bizottsági napló 1907. 12. 1. 80 Bizottsági napló 1906 nov. 142. 1. 61 R. Várkonyi Ágnes: Adalékok a Függetlenségi Párt történetéhez. (Kossuth Ferenc tíz levele). Századok, 95. évf. 1961. 356. 1. 52 Uo. 357. 1. 53 Bizottsági napló 1910 okt. 129. 1. 54 Bizottsági napló 1908. 21.1. ; Bizottsági napló 1910 okt. 142. és 156. 1. 55 Burián István naplója. 1908. okt. 31-i bejegyzés. Református Egyetemes Konvent Levéltára. Bpest, Burián iratok. 56 Magyarország története az abszolutizmus és a dualizmus korában. Egyet. Jegyz. 4. füzet. 1900-1918. 168 — 169. 1. 67 Österreich-Ungarns Aussenpolitik von der bosnischen Kriese 1908 bis zum Kriegsausbruch 1914. Wien, 1930. I. köt. 44. 1. 58 Budapest, 1908. okt. 17. « Várkonyi: i. m. 356 — 358. 1.
