Századok – 1973

Folyóiratszemle - Zuberec V.: A szlovák agrármozgalom kialakulása 1900–1918-ban 176/I

178 FOLYÖIRA TSZEMLE szervezni, mégpedig tömegalapon, a Szlovák Nemzeti Párt megreformálása, ill. a parlamenti nemzetiségi párt hatásának kiterjesztése révén. Figyelmen kívül hagyta a nép körében végzendő rendszeres szervező aprómunkát. Nemzeti szempontból reálisnak aligha mondható „nagy politikára" koncentrálta tevékenységét. A cikk szerzőjének véleménye szerint ezek azok a tényezők, amelyek egyszerűen nem engedik meg, hogy Hodzának az agrármozgalom gyakorlati megszervezése területén 1910-ig kifejtett tevékenységét csak pozitívan értékeljük, ill. túlértékeljük. A szlovák agrármozgalomban természetesen akadt még néhány politikus, aki komoly érdemeket szerzett a parasztság szervezésében. Közülük a legjelentősebb V. Srobár és P. Blaho volt. V. Srobár pl. már 1908. január 29-én a szegedi börtönben írott levelében említést tesz, hogy : „. . .Készíti a szlovák parasztpárt programját, ugyanis a mostani program nem kielégítő, szűk és nem európai. . ." P. Blaho nem volt széles politikai koncepcióval rendelkező politikus, de a parasztság gazdasági szervezeteinek kiépítésében Nyugat-Szlovákiában (ez az ún. szakolcai mozgalom) élen járt, vagyis ő volt az első s talán egyetlen politikus, aki az agrármozgalom eszméit alulról kezdte realizálni, s látott hozzá a parasztság gazdasági szervezeteinek kiépítéséhez, a parasztság kulturális ébresztgetóséhez. A csehszlovák kölcsönösség, a csehszlovák nemzeti egység elvéből indult ki, szoros kapcsolatot tartott fenn a cseh és a morvaországi paraszti szövetkezetekkel, szervezetekkel. A nyugat-szlovákiai parasztság egyesítésében nagy szerepe volt az 1906-tól rendszeresen megtartott parasztkongresszusoknak, amelyek legfőbb jelentősége abban rejlett, hogy a parasztságot a zárt falusi társadalom izoláltságából kivonták, a tudatos agrármozgalom gyakorlati megvalósulásának, az agrárpárt létrejöttének tényleges alapjaivá váltak. Az 1910. november 20-án megtartott kongresszus résztvevői pl. nyiltan állást foglaltak egy önálló, a szlovák politika más irányzataitól független politikai parasztpárt megalakulása mellett. Hodza nem jó szemmel nézte a P. Blaho által létrehozott paraszt-szövetkezeteket, mélyen elítélte a nyugat-szlovákiai agrármozgalomban mutatkozó szeparatista megnyilvánulásokat, ugyanis ez az önálló, erősen cseh beállítottságú agrár-mozgolódás egyszerűen nem felelt meg Hodía ama koncepciójának, amely a Szlovák Nemzeti Pártot paraszti tömegalapon akarta átépíteni, de személyes ambícióinak sem felelt meg, hiszen ő akart az elagrárosított párt vezére lenni. A szerző ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: a szakolczai mozgalom rávilágított arra az elméleti igazságra, hogy a parasztságot úgy kell gazdaságilag megszervezni, hogy abból anyagi előnyei is származzanak, de kiemelte azt az igazságot is, hogy a gazdasági szervezeteket nem lehet írott szóval, folyóirat-agitációval, hanem csak aktív rendszeres szervező munkával létrehozni. A szlovák agrárburzsoázia legaktívabb személye 1910 után is Milán Hodza maradt, aki a XX. század második évtizedében levonta addigi, jobbára sikertelen politikájának tanulságait, s változtatott addigi álláspontján. Sohasem hitte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül a szlovák nép egymagában önnön erejéből is érvényesülni tudna. Éppen ezért politikájának szerves részét mindenkor a szövetségesek keresése képezte. A nemzetiségek érdekeinek védelmében szorgalmazott nemzetiségi együttműködés túl nagy eredménnyel nem kecsegtetett. A csehszlovák kölcsönösség eszméjének Hodza eddig nem tulajdonított nagyobb politikai jelentőséget, de néhány nyilatkozatában (csak bizalmas dokumentumokban) óvatosan célzott erre a lehetőségre is. Elvileg nem zárta ki teljesen a csehek és a szlovákok jövőben történő politikai egyesülését sem, sőt Hodzának a csehszlovák kölcsönösség eszméjére való nyilt orientációja 1910 után hozzájárult a cseh és a szlovák agrármozgalom közötti élénkebb kapcsolatok kiépítéséhez is. Hodza agitációs és gyakorlati tevékenysége 1910 után a szlovák politika területén két irányban fejlődött, s ez egyrészt a Szlovák Nemzeti Párt tevékenységének bírálatában, másrészt a szlovák parasztság szervezetének kiépítése vonalán nyilvánult meg. Hodza ekkor már