Századok – 1973

Folyóiratszemle - Zuberec V.: A szlovák agrármozgalom kialakulása 1900–1918-ban 176/I

FOLYÓIRATSZEMLE 179 rájött, hogy a gazdasági szövetkezetek valóban az egyetlen olyan szervezetek, amelyek képesek egy politikai tömegmozgalom alapjainak lerakására. Ezen kívül az adott politikai rendszeren belül ezek a gazdasági szövetkezetek a szervezet egyetlen olyan lehetséges formáját képezték, amelyek működését egyetlen törvény sem akadályozta. A szövetkezetek kialakítását maximálisan meg akarta gyorsítani, s ennek érdekében 1912. február 18-án Budapestre összehívta a meglevő szövetkezetek közgyűlését, ahol létrehozták a központi Szövetkezetet (12 megye képviseletében 56 küldött), amelynek fő feladata a szervező munka elvégzése volt. Ez a központi szerv ekkor 28 jobbára hitelszövetkezetet tömörített. Hodza ennél azonban tovább akart lépni, egy önálló parasztpárt kialakítására törekedett, de a szlovák agrármozgalom az első világháborúig, sőt a háború alatt is csak gazdasági szövetkezetek formájában működött. A szlovák agrármozgalom fejlődésére két tényező nyomta rá bélyegét: a szlovák agrármozgalom a szlovák politikusok egy részének ama felismeréséből ós szándékából bontakozott ki, hogy a parasztságot demokratikus és gazdasági program alapján a szlovák nemzet nemzeti, gazdasági ós politikai jogainak védelmére mobilizálja és egyesítse, arra a harcra, amelyet az erősebb és gátlástalan magyar ellenfél ellen kell folytatni; de kialakult a parasztság gazdasági és politikai szükségleteiből is, amelyek — alapvető követelményeket tekintve — еЪЬеп az időben azonosak voltak a parasztság sorában meglevő differenciálódás ellenére is (pl. a magyar latifundiumok felszámolására irányuló törekvések). Tagadhatatlan az is, állapítja meg a szerző, hogy az agrármozgalomnak 1914-ig bizonyos progresszív jellege volt, az agrármozgalom végső célja a burzsoá-demokratikus forradalom befejezése és a szlovák nép nemzeti felszabadítása volt. Az agrármozgalom erre az időre azonban még nem alakította ki a szlovák nemzeti paraszti hadsereget, s ez a gazdasági program korlátozottságában, főleg pedig a meghirdetett földreform-követelés hiányosságában rejlik. Ez volt az oka annak is, hogy a „nagymagyar" politika ellen folytatott harc politikai és nemzeti vonatkozásban semmiféle konkrét pozitív eredményt sem tudott elérni. Valamivel kedvezőbben alakultak a dolgok a gazdasági területen belül, különösen Nyugat-Szlovákiában, ahol a szövetkezeti mozgalom már átesett a fejlődós első szakaszán, viszonylag gazdag hagyománnyal és tapasztalattal rendelkezett, s jelentős mértékben hozzájárult a termelés intenzitásának növeléséhez, a kapitalista elemeknek a mezőgazdasági termelésen belül való megszilárdításához, hozzájárult a parasztság életszínvonalának emeléséhez, a szlovák és a cseh agrármozgalom kapcsolatainak további fejlődéséhez. A szlovákiai agrármozgalom másik fontos eredménye a szlovák és a cseh burzsoáziának, illetve pozícióinak Szlovákia mezőgazdaságában a szerény földreformeredmények révén való megerősödése, természetesen a földtulajdon mérlegét nem sikerült a szlovák tulajdonosok javára billenteni. A szlovák agrárpárt gondolatának a megvalósulása az első világháború végén került konkrétan előtérbe, a háború kimenetele azonban egészen más megvilágításba helyezte a parasztpárt megalakulásának gondolatát. (Historiekïj Öaaopis 1972. 2. szám, 205—246. I.) Oy. 12*