Századok – 1973
Tanulmányok - Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 3/I
A FÜGGETLENSÉGI ELLENZÉK ÉS A KÜLPOLITIKA 9 most is előkerültek, sőt a régiekhez újabb kifogások járultak. A sajtóban és a delegációban szóvá tették, hogy Németország algecirasi kalandja a Monarchiát is a háború szélére sodorta,3 7 és sokat beszéltek arról is, hogy Magyarország nem nézheti tétlenül a lengyel területeken végbemenő mértéktelen Termanizációt.3 8 A kritika azonban korántsem volt olyan éles, mint az előző években. Ha fel is merült, hogy a Monarchiának más irányba is kell tájékoódnia,3 9 a szövetség felbontását nem követelték. Jellemző, hogy a hármasszövetség legnagyobb hazai ellenfele, Ugrón Gábor is csak a Monarchia szövetségen belüli helyzetének megjavítását szorgalmazta.4 0 A külügyi albizottság 1906 őszi jelentésében a következő mondat állott: ,,Az albizottság most is meg van győződve arról, hogy külpolitikánk alapját a hármasszövetségnek kell képeznie, és örömmel konstatálja, hogy erre nézve közte és a külügyminiszter úr között nézeteltérés nincs."4 1 A „külpolitika alapját képező szövetséget" a függetlenségiekből álló delegáció éppúgy jóváhagyta, mint korábban a szabadelvűekből rekrutálódott valamennyi hasonló testület. A korábbi megnyilatkozásokhoz viszonyítva leginkább a Balkán-kérdés megítélésében mutatkozik álláspont-változás, vagy legalábbis igen erős hangsúlyeltolódás. A század elején, noha jelentkeztek a balkáni népek iránti barátságos megnyilvánulások, alapjában véve helyeselték a status quo megőrzésére irányuló külpolitikát és ennek eszközét, az osztrák orosz együttműködést is célszerűnek nyilvánították. A koab'ció kormányrajutását követő első delegációs ülésen mindent elvetettek, amit addig helyeseltek, és a legélesebb hangon elhatárolták magukat Goluchowski Balkánpolitikájától. Meggyanúsították a külügyminisztert, hogy hódító céljai vannak a Balkánon,42 fejére olvasták, hogy felelevenítette a terjeszkedésre törő „szerencsétlen ! osztrák politikát"4 3 és azt is szemére vetették, hogy az Oroszországgal való együttműködése tulajdonképpen az osztozkodásra irányult.4 4 Ugyanakkor olyan kijelentések hangzottak el, hogy magyar részről rokonszenvvel kísérik Szerbia, Montenegro és Bulgária szívélyes érintkezését45 és kifejezésre juttatták, hogy a magyar közvélemény a Balkán népeinek szabad fejlődését kívánja.4 ® S amikor néhány hónap múlva Aehrenthal lépett Goluchowski helyébe, a delegáció külügyi bizottságának előadója felszólította, hogy „vegye fel a continuitás fonalát" és érvényesítse a Balkán-politikában a Monarchia erkölcsi súlyát. „A keleti államok a mi külügyi politikánk befolyása alatt váltak nagyobbrészt szabaddá és voltak képesek független fejlődésüket folytatni"47 mondotta az előadó és a kontinuitás felvételén ennek a politikának a felújítását értette. Ez a politika reálpolitika, mert a Balkánon megindult átalakulás „nem fog megállni, míg célját nem éri el",4 8 és célszerű is egyben, mert így abalkáni népek „önként és erősen átérzett érdekeik alapján törekszenek majd 37 Bizottsági napló 1906 nov. 153. 1. 38 Bizottsági napló 1907. 29. 1. 39 Bizottsági napló 1907. 14. 1. 40 Bizottsági napló 1907. 47 — 49. 1. 41 Bizottsági irományok 1906. nov. 268. 1. 42 Bizottsági napló 1906 jún. 40. 1. 43 Bizottsági napló 1906 jún. 32. 1. 44 Bizottsági napló 1906 jún. 21.1. 45 Bizottsági napló 1906 jún. 59. 1. 46 Bizottsági napló 1906 jún. 22. 1. 47 Bizottsági napló 1906 nov. 138. 1. 48 Bizottsági napló 1907. 56. 1.
