Századok – 1973
Tanulmányok - Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 3/I
8 DIÓSZEGI ISTVÁN Az ellenzék padsoraiból a kormánypárti oldalra átcsoportosuló függetlenségieket akár szélcsend, akár viharállapot volt a nemzetközi politikában, egy dolog mindig foglalkoztatta: a külügy megmagyarosít ása. A magyarosításon nem a Monarchia külpolitikájának magyar szempontok szerint történő irányítását értették, hanem a külügyminisztérium magyar (pontosabban osztrák-magyar) jellegének kialakítását. A magyar címer és zászló használatára, a magyar hivatali nyelv bevezetésére irányuló javaslatok már korábban ott szerepeltek a delegációk előtt, de a szabadelvűpárti többségű testületben nem kapták meg a szükséges többséget. A koalíciós kormány kinevezése után minden fórumon kicsapott medréből ez a magyarosítási hullám. Goluchowski tíz éven át németül tájékoztatta a delegáció külügyi albizottságát,és ezt mindenki rendjén valónak találta. 1906 nyarán viszont szemére vetették, hogy nem tanul meg magyarul3 2 és az ősz folyamán Aehrenthalnak is feladták a nyelvleckét.3 3 A delegáció külpolitikai vitáin többen olyan álláspontra helyezkedtek, hogy a külügyminisztérium összes alkalmazottai kötelesek a magyar nyelvet elsajátítani. A delegáció egésze és a magyar kormány nem osztotta ezeket a túlzó követeléseket, de a magyarosítás mértékét különböző megnyilvánulásaiban maguk is meghatározták. Wekerle Sándor miniszterelnök 1907 januárjában memorandumot készített a közös külügyminiszter számára, amelyben ugyancsak a magyar nyelvhasználat, valamint a magyar jelvények érdekében lépett fel.3 4 Wekerle kifejtette, hogy a magyar nyelvhasználatot a Külügyminisztérium és a magyar minisztériumok, valamint a magyar hivatalok és a diplomáciai szervek (követségek és kereskedelmi képviseletek) közötti levelezésben óhajtja, a külügyminiszter és a magyar miniszterelnök bizalmas jellegű érintkezéseiben a német nyelv további fenntartásával. A címer és jelvény a jövőben a kettős sas és a császári korona mellett a magyar címer és korona, német és magyar felirattal. A miniszterelnök memorandumában foglalt kívánságok a delegáció határozatai között is szerepeltek, megtoldva azzal a ponttal, hogy a közös külügyminiszter évenként beszámolni tartozik a minisztérium alkalmazásában álló magyar állampolgárok létszámáról.3 5 A korábban gyakran szereplő külpolitikai problémák sorában az orosz kérdés tovább veszített jelentőségéből. Az orosz fenyegetésről, az orosz terjeszkedésről felállított régi tételt most már azok is időszerűtlennek találták, akik a századfordulón még a kiegyezés éveiben megfogalmazott külpolitikai doktrínához ragaszkodtak. A távolkeleti vereség és a forradalom a magyar függetlenségiek szemében is akcióképtelenné tette az egykori világhódító birodalmat. Méghozzá az 1906-os nyári delegáción kifejtett vélemény szerint nem csak rövid időre, hanem évtizedekre.3 8 Az orosz terjeszkedésről vallott tétel általános revideálásából logikusan következett volna, hogy a hármasszövetség időszerűségét, szükségességét még a korábbinál is fokozottabb módon kétségbe vonják. A hármasszövetséggel való szembenállás ezekben az években azonban nem erősödött, hanem inkább mérséklődött. A régi panaszok az alldeutsch mozgalom támogatásáról és a gazdasági akadályozásról ugyan 32 Bizottsági napló 1906. jún. 35. 1. 33 Bizottsági napló 1906 nov. 142-143. 1. 34 Haus-, Hof und Staatsarchiv, Wien. Ministerium des Aeussern. Politisches Archiv. I. Geheim-Akten. Karton 487. 35 Bizottsági napló 1906 nov. Határozatok 8. 1. 36 Bizottsági napló 1906 jún. 46. 1.
