Századok – 1973

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából 1970; 1971 (Ism. T. Mérey Klára) 157/I

169 TÖRTÉNETI IRODALOM mutatják a valóságot. Az kétségtelen, hogy a legnehezebb dolgok egyike számokkal dolgozni a feudalizmusra vonatkozóan és a szerző dicséretére szolgál, hogy ő ezt a munkát széleskörűen, a termelési eszközök és tapasztalatok figyelembevételével igyekszik megoldani. A helytörténésznek azonban a számok sorát még feltétlenül ki kell majd egészítenie az 1895-ös üzemstatisztika adataival is, amelyek ugyan sok hibalehetőséget rejtenek magukban, de — mint a tapasztalat igazolja — ez is kiküszöbölhető. A nagy határokat Simonffv tanulmánya igen precízen ábrázolja, s ez is volt a célja. A helytörténésznek azonban nem szabad elfeledkezni a közbeeső időszakról sem, mert a nagy kép apró, finom és az igazsághoz hű vonásait ezeknek a közbeeső forrásoknak beható tanulmányozásával lehet csak pontossá és érthetővé tenni. A kötet következő tanulmánya Tóth Tibor munkája, aki a mernyei uradalom 1863-tól meghonosított új tiszti részesedési rendszerének átalakulásaiból, a tiszta jövedelem számításának módszereiből érdekes üzem tani következtetéseket von le. Ennek a munkának nemcsak az adatai figyelemreméltóak, hanem logikus következtetései, minden lényeges mozzanatra kiterjedő probléma meglátása is, amely mezőgazdasági üzemtörténeti irodalmunk értékes tanulmányainak sorába emeli. A tanulmánykötet következő értekezése Kopasz Gábor munkája, aki a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1880-tól 1948-ig terjedő működését ismertette. A szerzőnek nem volt könnyű feladata, mert az iratok egy része elpusztult, s a meglevő anyag csupán hézagosan ad képet a Kamara működéséről. Annak célkitűzéseit, feladatkörét azonban sikerült jól ábrázolnia. A tanulmányt precíz iratanyag-közlés zárja le, amely a további kutatásokhoz ad eligazítást, mert nemcsak az iratok állagának címét, hanem tartalmát is ismerteti. Mindössze azt sajnálhatjuk, hogy — nyilván az értekezés megszabott terjedelme miatt — nem került sor a Kamara jelentéseinek ugyanilyen precíz bemutatására. Ezt követően Mészáros Károly az ellenforradalmi közigazgatás 1919 évi újjászervezésének megismertetéséhez járul hozzá, három irat közlésével: az egyiket Schnetzer Ferenc hadügyminiszter, a másodikat dr. Beleznay Andor belügyi megbízott, és a harmadikat Sréter kerületi parancsnok készítette, illetve írta alá. Mindhárom irat szemléletesen mutatja be az 1919. augusztus 23. és szeptember 2. közötti a közigazgatás újjászervezésével kapcsolatos különböző elképzeléseket. A kötet zárótanulmánya Borús József munkája, amely a második világháború utolsó szakaszáról, a Somogy területén folyó hadműveletekről ad szemléletes képet. A tanulmány külön erényeként kell kiemelnem, hogy nemcsak az eseménytörténetet mutatja be igen tömören, beleépítve azt az előzmények, az országos és a világpolitikai, továbbá a térképen is szemléltetett hadi események láncolatába, hanem rámutat kutatásainak azokra a hiányosságaira is, amelyeknek pótlása a helytörténészek „mikrovizsgálatai"-ra vár. * A Levéltári Évkönyv második kötete — az első kötethez hasonlóan — ugyancsak időrendi sorrendben közli a tanulmányokat. Az első értekezés Magyar Kálmán munkája, aki a középkori Szentgyörgy helynévadás somogyi forrásaihoz közöl adatokat. Munkája több fontos mozzanatra hívja fel a középkor kutatóinak figyelmét,, többek közt arra, hogy a régészet, a történettudomány, a nyelvészet és a művészettörténet adatainak egybehangzó tanúsága szerint a Somogy területén szétszórtan és nagyszámban előforduló (térképen is ábrázolt) Szent György névadásnak öt különböző típusa választható szét. Ez az elnevezés kapcsolatban állt a besenyő településekkel, de kimutatható e névadás több bizánci kapcsolata is. A szerző kutatásai szerint a középkori Szent-György kultusz és a honfoglalás előtti magyar ősvallásban megtalálható, a gonoszt