Századok – 1973

Történeti irodalom - Petrović Nikola: Svetozar Miletić i Narodna stranka (Ism. Arató Endre) 146/I

152 TÖRTÉNETI IRODALOM kozó programját. A legélesebb harc az M. Polit-Desancié-vezette jobboldallal folyt. A közölt dokumentumok azt is mutatják, hogy ebben a küzdelemben milyen nehéz volt Miletié helyzete, aki ellen nemcsak a magyar kormány, hanem a Szerb Fejedelemség kormányzata Obrenovic Mihály halála után is fellépett. A Nemzeti Párt demokratikus és nemzeti tevékenységét tehát hatalmas erők akadályozták, s Nikola Petrovic nagy érdeme, hogy az ellenséges kormányokon kívül a belső szerb jobboldal (klérus, Szerb Fejedelemség s a párton belüli megalkuvó szárny) nem kevésbé ellenséges magatartására is rávilágított, példát mutatva ezzel a differenciált marxista elemzésre. A Nemzeti Párton belüli jobboldal hatása figyelhető meg az 1872 áprilisi nagybecskereki konferencia megváltozott határozataiban. E konferenciára a magyar országgyűlési választásokat megelőzően került sor. Nagy becskereken ez alkalommal revízió alá vették az 1869. évi progresszív programot, elhagyták a kiegyezés elleni tiltakozást, s a kisebb változtatások iránya is azt tükrözte, hogy a szerb polgárság meghátrált. A Nemzeti Párt különben négy képviselői mandátumot szerzett; a szerb mozgalom számára fontosak voltak a határőrvidéki választások. Említésre méltó, hogy a bánáti határőrvidéken szoros volt a szerb és a román nemzeti mozgalmak közötti együttműködés. A Nemzeti Párt belső differenciálódására fényt vetnek a 70-es évek egyházinemzeti kongresszusainak (1872, 1874) küzdelmei, amelyek a jól ismert erők között folytak. A szerb liberális párt, bár nagy többsége volt, sem az egyhangúan megválasztott patriárka jelöltjét, sem pedig polgári szervezeti statutumát nem tudta elfogadtatni. A kormány az uralkodó segítségével, a választást teljesen figyelmen kívül hagyva, más, neki megfelelő pátriárkát nevezett ki, és az 1875-ben jóváhagyott statútum nagy mértékben korlátozta a szerb autonómiát: a kormánynak, valamint az uralkodónak jelentős jogkört biztosított. Ilymódon ezt a szervezeti szabályzatot méltán tekintették oktrojált statutumnak. Mindebben nemcsak a szerb klérus, hanem a Nemzeti Párt kompromiszszumra hajló elemei is segédkezet nyújtottak a kormánynak. S ha nem is sikerült a magyar uralkodó osztályoknak az a szándéka, hogy a szerbek között egy mérsékelt párt jöjjön létre, a Nemzeti Párton belüli jobboldal a kezére játszott. Ilymódon Miletic közel került a szerb szélsőbal, a radikális demokrata irányzathoz, amelynek jelentős képviselője volt Svetozar Markovié, a szerb szocialista mozgalom első jelentős alakja. S bár két különböző irányt képviseltek, Miletic lapjának, a X as tavának hasábjai Markovié rendelkezésére állottak. Az ő kezdeti tevékenységére vonatkozó iratok közlése is nagy érdeme Nikola Petrovic vállalkozásának. Markovié a török birodalom szétzúzását szociális forradalommal kívánta egybekapcsolni. Természetesen Miletic ettől a koncepciótól távol állott, de 1871 —72-ben az Omladinával együtt egy bosznia-hercegovinai felkelési tervet dolgozott ki. Ez alkalommal egy általános észrevételt is kell tennünk: kár, hogy a szerző a sajtóból, ebből az értékes forrásanyagból, csak kevés fontoe, alapvető cikket vesz fel köteteibe. Kárpótol azonban bennünket, hogy a fejezetek elé írt szinte valamennyi bevezető számos, eddig ismeretlen újságcikk-részietet tartalmaz. így az 1871 — 74. évi periódust vizsgálva Nikola Petrovic beszámol a Markovié szerkesztette Radnik és Miletic Zastavája közötti vitáról, de ugyanakkor e két lap jó együttműködéséről is. Frappáns képet kapunk arról, hogy az egykorú szerb lapok miképpen vélekedtek a párizsi kommünről. A Pancevac és a Radnik, amelybe már az első szerb szocialisták is írtak, a kommün oldalán állott, a Zastava egészében pozitív hangnemben tájékoztatott a párizsi kommünről; a Narod, a Nemzeti Párt jobbszárnyának Polit-Desancic szerkesztette lapja pedig ellenséges magatartást tanúsított. Az utolsó, a hatodik fejezet a délszláv népek nagy megmozdulásainak, az 1875 — 78-as esztendők, a török birodalom újabb nagy válsága előestéjének dokumentumait foglalja össze. 1875 júliusában tört ki a hercegovinai felkelés, amelyben a paraszti és nem-