Századok – 1973

Történeti irodalom - Petrović Nikola: Svetozar Miletić i Narodna stranka (Ism. Arató Endre) 146/I

153 TÖRTÉNETI IRODALOM zeti felszabadító mozzanatok szorosan összekapcsolódtak. E mozgalom rövidesen Boszniát is magával ragadta, s nagy hatást váltott ki a délszláv lakta területeken, Szerbiában és Szerbián kívül egyaránt. Nyilvánvaló volt, hogy ilyen megmozdulást az abszolutisztikus Szerbia csak bizonytalanul támogatott; külpolitikájára a nagyfokú ingadozás volt a jellemző. Az így kibontakozó ellentét során formálódott Szerbiában az új széles paraszti bázist mozgató ellenzék, a Radikális Párt. Természetesen az Omladina és a Nemzeti Párt balszárnya lelkesen fogadta a felkelést, amely megegyezett politikai koncepciójával, s a török birodalom válságát a társadalmilag és nemzetileg elnyomott délszláv népek felszabadításával radikális módon, széleskörű felkelés kibontakoztatásával kívánta megoldani. A felkelés abban a pillanatban robbant ki, amikor a Nemzeti Pártban nyugtalanság volt tapasztalható, és a szerb polgárságon az 1875 eleji országgyűlési választások sikertelensége miatt pesszimizmus vett erőt. A szerző e témáról is számos fontos dokumentumot közöl. Ezekből megtudhatjuk, hogy milyen nagy volt az öröm a magyar uralkodó körökben, hogy Újvidék — először a magyarországi parlamentarizmus történetében — nem szerb képviselőt küldött az országgyűlésbe. Miletié sem kapta meg a szükséges szavazatokat, s csak úgy került a parlamentbe, hogy L. Kostic, a sajkás kerület megválasztott képviselője lemondott Miletic javára. Ami a felkelést illeti, az első hetekben ó maga is bizonytalankodott: azt hitte, hogy a fegyveres harc kirobban nását a dualista monarchia provokálta. Arra gondolt ugyanis, hogy Ausztria-Magyarország a Balkánon igyekszik kihasználni azt a kedvező nemzetközi helyzetet, amelyet a három császár egyezménye számára biztosított. Egy hónappal később azonban határozottan a felkelők oldalára állt és — 1876 júliusi letartóztatásáig — mindent megtett hogy a keleti kérdést a balkáni népek érdekében oldják meg. E fejezetben értékes iratokat találunk Ausztria-Magyarország magatartázáról a felkelés kezdetén, valamint a magyar kormánynak a délszláv egységmozgalmat akadályozó intézkedéseiről. A közölt dokumentumok alapján megállapítható, hogy ha nem is beszélhetünk magyarországi szerb önkéntesek ezreiről, vagy tízezreiről, semmiképpen sem fogadható el a szerb polgári történetírás felfogása, amely csupán „néhány lelkes vajdaságiról" tett említést. S ha nem is lehet teljesen pontos képet adni a török uralom alatt hősiesen harcoló délszlávoknak nyújtott magyarországi szerb segítségről, ez kétségtelenül tekintélyes volt, ide számítva az anyagi és erkölcsi-politikai támogatást is. A bevezetőben jeleztük e dokumentum-kötetek kelet-európai horizontját. Végezetül egy a forráskiadványon végigvonuló másik viszonylatra, a szerb —bolgár kapcsolatra kell a figyelmet felhívnunk. Ljuben Karavelov bolgár író, liberális politikus 1867-től összeköttetésben volt Miletiécsel. Karavelov közel állott az Omladinához, részt vett annak munkájában, és újvidéki tartózkodása idején Miletié és a Nemzeti Párt politikai nézetei is alakították Karavelov koncepcióját. Nagy érdeklődéssel várjuk a további két kötet megjelenését. ABATÓ ENDBE