Századok – 1973
Tanulmányok - Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 3/I
A FÜGGETLENSÉGI ELLENZÉK ÉS A KÜLPOLITIKA 7 történelmi és elvi okokból nyilatkoztak a szövetség ellen, hanem mert a Németországgal való együttműködésben a magyar belpolitikai és külpolitikai érdekek súlyos veszélyeztetését vélték felfedezni. Rámutattak arra, hogy a német kormány támogatja a magyar integritást veszélyeztető alldeutsch mozgalmat, vámpolitikájával a magyar gazdasági érdekeket sérti, a Balkánról kiszorítja az osztrák-magyar gazdasági befolyást, és a Drang nach Osten politikájával veszélybe rántja szövetségesét. A politikai röpirat-irodalomban az orosz hódítás veszélye helyett a magyarságot fenyegető német expanzió réme bukkant fel. „Magyarország ma, dacára dicső múltjának, azon ponton áll, hogy Össznémetország hűbéresévé váljék. Austria, melynek lakossága négyötöd részben szlávokból áll, szintén jobb sorsot érdemel, mintsem, hogy egy parányi német kisebbség által kizsákmányoltassék és végezetül a pángermánizmus bírvágyának áldozatául essék"27 — kongatta meg a vészharangot az egyik röpirat szerzője. A Függetlenségi Párt egyes politikusai túl is mentek a szövetségi politika kritikáján ós maguk tettek kezdeményező lépéseket az új kapcsolatok kialakítása érdekében. Ugrón Gábor 1898-ban a francia külügyminiszterrel, Delcassé-val tárgyalt „a Habsburgok kettős monarchiájának Francia- és Oroszország felé való irányítása" érdekében,2 8 1905-ben pedig a párt egyes képviselői a magyar — cseh -lengyel szövetség létrehozásának lehetőségeiről cikkeztek.2 9 A delegációban Itália balkáni terjeszkedése miatt számos olasz-ellenes megnyilatkozás is elhangzott.3 0 A hármasszövetség elleni megnyilatkozásokat azonban nem osztotta az egész függetlenségi tábor: a német- és olasz-ellenesség inkább az Ugron-pártra volt jellemző. A függetlenségiek nagyobb felének véleményét az orosz terjeszkedéstől még mindig tartó és ezért a hármasszövetséghez ragaszkodó Kossuth Ferenc fejezte ki, amikor kijelentette: „Az én meggyőződésem szerint a hármasszövetségnek Magyarországra nézve igen nagy értéke van, mert a békét biztosítja; Magyarországnak pedig békére van szüksége."3 1 Ugrón Gábor francia—orosz akcióját a Kossuth-párt köreiben pedig egyenesen elítélték. Abban a négy esztendőben (1906 és 1909 között), amikor a Függetlenségi Párt a parlamenti helyek abszolút többségét birtokolta és három miniszterrel képviseltette magát a magyar kormányban, külpolitikai vonatkozásban is tovatűnt a századforduló viszonylagos nyugalma. A nehézségeket ezekben az években még a Monarchia okozta önmagának. A változatlanság elvét valló Goluchowski után Aehrenthal az osztrák nagyhatalmi gondolat képviselője volt, aki a nagyhatalmi rangot a terjeszkedési képességen mérte. Az expanzió terrénuma természetesen a Balkán volt, ahol először Bosznia-Hercegovina bekebelezését vette célba, de aztán Szerbiának és a természetes végcélnak: Szalonikinek kellett következnie. A hódítás az Oroszországgal való egyezkedés titján veszélytelennek tűnt, de már az első lépésnek orosz harag és balkáni eszmélés lett a következménye. A Balkán rövidesen bécsi kezdeményezés nélkül is veszélyzónává vált a Monarchia számára. 27 Rimler Gyula : A francia—orosz — osztrák-magyar szövetség szükségessége. Budapest, 1901. 71-72. 1. 28 Uo. 66. 1. 29 Dolmányos, I. : L'idée d'une alliance hungaro-polono-tchèque contre les Habsbourgs, en 1906. In: Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Historiée. Tomus VI. 147-162. 1. 30 Bizottsági napló 1904. 20. 1. 31 Képviselőházi napló 1896-1901. 19. köt. 109. 1.
