Századok – 1973

Történeti irodalom - Petrović Nikola: Svetozar Miletić i Narodna stranka (Ism. Arató Endre) 146/I

148 TÖRTÉNETI IRODALOM kozó forrásokat tartalmazza (1860 — 1864). Elkerülhetetlen, hogy a szerző ezzel összefüggésben ne mutassa be Rajacié pátriárkának, a korábbi évtizedek vezető figurájának, a klerikálisok vezérének abszolutizmuskori kapcsolatát a bécsi udvarral s a neki nyújtott osztrák támogatást. Számos dokumentumot találunk a magyarországi belső viszonyokra, valamint arra, hogy az osztrákok mennyire féltek a magyar hazai, ill. az emigrációs Habsburg-ellenes tevékenységtől. E források értékesek a magyar kutatók számára, a szerző ezeket ugyanis az előttünk kevésbé ismert vajdasági helyi levéltárakból hozta napvilágra. 1860 decemberében a császár megszüntette a Szerb Vajdaságot, s Bácskát és a Bánátot Magyarországhoz, a Szerémséget pedig Horvátországhoz csatolta. A Vajdaság megszüntetése csapást mért a szerb reakció politikájára, amely hűségesen kiszolgálta Ausztriát. Ilyen körülmények között lépett fel a szerb liberális polgárság Svetozar Miletió vezetésével. Megindították tehát a harcot Bécs és a szerb konzervatívok ellen. E küzdelem során a magyar mozgalommal való együttműködés gondolata is felvetődött. Miletic a Srbski dnevnikben 1861. január 4-én írt cikkében kifejtette, hogy a szerbek nem sajnálják a Bach-féle Vajdaságot, azt eltemették, de a Vajdaság megváltozott formában újból meg fog alakulni. A cikkben Miletic kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy a politikai és gazdasági szabadságért folytatott harcban sor kerül a magyarokkal való együttműködésre. A demokratikus polgári koncepció jellemezte Mileticék fellépését az 1861 áprilisi (Gyümölcsoltó Boldogasszony-napi) karlócai szerb nemzeti kongresszuson is. Egyelőre azonban kisebbségben maradtak, a szerb egyházi reakció, Rajacic vezetésével még kezében tudta tartani a vezetést. Miletic a magyar mozgalommal való megegyezés és a polgári parlamentarizmus bevezetése mellett foglalt állást. Harcot hirdetett az egyházi reakció ellen és arra törekedett, hogy a magyarországi szerbek mozgalmát kivegye a klérus kezéből. A szerb privilégiumok ugyanis jórészt egyházi jellegűek voltak, s a XVIII. század végén meginduló nemzeti törekvésekkel szorosan egybefonódtak. Ez az összefonódás azonban már időszerűtlen volt, és Miletic vezetésével a liberális szerb polgárság a politikai és társadalmi élet, benne az egyházi autonómia demokratizálására és elvilágiasítására törekedett. Miletic koncepciójával értett egyet a karlócai kongresszuson részt vett szerbiai küldött, Jovan Ristic. S bár az ausztrofil elemek a karlócai kongresszuson győzelmet arattak, az osztrák kormány amiatt is visszautasította a Vajdaság kívánságát, mert az része volt a nagy szerb állam, a szerbek egyesítése eszméjének. A visszautasítás összefüggésben állt az 1862. évi szerbiai eseményekkel is (összeütközés a szerbek és a belgrádi török helyőrség között), valamint a Vukalovic-vezette jelentős hercegovinai nemzeti felszabadító és parasztfelkeléssel. A szerb liberális polgárság nagy győzelme volt azonban, hogy Mileticet Újvidék polgármesterévé választották, s rajta kívül a városi magisztratusban több liberális politikus foglalt helyet. Miletic világosan látta, hogy a szerbek Bécstől semmiféle segítséget nem várhatnak, s ezért az osztrákokkal való együttműködést a leghatározottabban visszautasította. Mindez elvezetett a Deákkal és Andrássyval való kapcsolat felvételéhez. A szerb liberális polgárság kereste az együttműködést Obrenovié Mihály fejedelemmel, akinek abszolutisztikus rendszere — noha magában Szerbiában a szerb Piemontot látták — nem nyerte meg Mileticék tetszését, s ez az ideológiai különbség természetesen ellentétek forrása lett. Sokkal inkább kiépült tehát a kapcsolat a szerbiai és magyarországi liberális erők között. E nógy esztendő iratai közül hiányoljuk Miletié polgármesterré választásának forrásanyagát (Vö. Szabad György : Forradalom és kiegyezés válaszút ján. Budapest. 1 967. 783.1.), valamint az 1861. augusztus 29-én újvidéki Tököly Száva emlékünnepségről szóló tájékoztatót, amely a magyar-szerb fraternizálás jegyében zajlott le. Az ünnepségen részt vett Eötvös, Jókai, Toldy, Podmaniczky. ,,A testvériséget éltető szónoklatok sorából