Századok – 1973

Történeti irodalom - Korszunszkij A. R.: Gotszkaja Iszpanija (Ism. Bartha Antal) 142/I

142 TÖRTÉNETI IRODALOM Reméljük, hogy mind szerző, mind iparművészettörténészeink és művészettörténészeink tollából is egyre több ilyenfajta, anatómiai igényű és jellegű művészettörténeti munkát olvashatunk majd. Vörös Károly A. R. KORSZUNSZKIJ: GOTSZKAJA ISZPANIJA (Izdatelysztvo Moszkovszkovo Universziteta. 1969. 325 1.) A GÓT HISPÁNIA A germán eredetű gótok vándorlása időszámításunk kezdete táján kezdődött, amikor Skandináviából a Visztula, majd onnan a Dnyeper mellékére költöztek, ahol nyugati és keleti ágra szakadtak. A nyugati gótok (vizigótok) Bizánc balkánfélszigeti tartományain és Itálián keresztül 409 — 411 táján jutottak el Dól-Gallia »Aquitania secunda« ós »Narbonensis prima« tartományába. Az V. század végén Hispania jelentős részét is megszállták. Itt az őslakosság mellett a népvándorlás korábbi hullámával érkezett germán eredetű vandál, suer valamint iráni eredetű alán néprészek éltek. Ezeket a korábbi jövevényeket a nyugati gótok részben kiszorították, részben uralmuk alá hajtották. A VI. század közepe tájától a nyugati gót királyság fővárosa Toledo volt, egy tengerparti sáv kivételével dólgalliai birtokaik a frankok kezére jutottak. Hispániát, a Római Birodalom egyik legfejlettebb tartományát, virágzó városok, áru- és pénzviszonyok, rabszolgamunkára alapozott latifundiumok, római eredetű centralizált közigazgatás jellemezte. A IV—V. század folyamán a Birodalom központjához fűződő kapcsolatok fellazulása, majd teljes megszakadása miatt az igazgatási, jog- és igazságszolgáltatási funkciók ellátása részben automatikusan a felső klérusra és főleg a városokban székelő püspökökre hárult, ezek azonban tudatosan is törekedtek az előnyökkel járó világi funkciók betöltésére. A mezőgazdaságban a latifundiumok uralták a helyzetet, de terjedt a colonusok, libertinusok, sőt rabszolgák birtokba helyezése, ami a latifundiális villa rendszer módosulását hozta magával. A jövevény nyugati gótok műveltsége, társadalmi és politikai berendezkedése valamint gazdálkodási ismeretei vándorlásaik évszázadai alatt idegen hatásokkal gazdagodtak. Megőrizték azonban szabad katona-paraszti közösségeiket, közösségi földtulajdonukat, népgyűléseiket, ahol királyaikat választották, ügyeiket rendezték. Ismerték a rabszolgaságot, a szabad paraszti közösségeknek és nagycsaládoknak is voltak rabszolgáik. A szabadok barbár jogegyenlősége mellett erősödött a társadalmi következményekkel járó gazdasági rétegződés. A királyok a népgyűlésnek tettek hűségesküt, személyük és előkelőik körüli fegyveres kíséret tagjai és a bírák időről-időre, nem differenciált uralkodói megbízatásokat teljesítettek. A kíséret a király, vagy az előkelők személyéhez közel álló szűk rangos és népes közönséges csoportra tagolódott. A nyugati gótok a kereszténység ariánus irányzatát fogadták be, ami bizánci és itáliai kapcsolataik következménye. Hispániában a barbár gót és a bomló késő-birodalmi helyi társadalom egymás mellé került. A jövevények lélekszáma messze a helyi népességé alatt volt. Vitatott kérdés, hogy a hódítók milyen arányban hasítottak ki maguknak birtokot a helyi birtokosok rovására. A szerző következtetése szerint a szántók kétharmada, egyéb gazdasági területek fele került gót kézre s nemcsak a latifundiumokból. A római eredetű helyi és a jövevény barbár igazgatás, jogrendszer a VI. század első negyede tájáig egymás mellett párhuzamosan működött. A római katolikus püspöki székhelyeken ariánus püspökök is tevékenykedtek