Századok – 1973
Tanulmányok - Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 3/I
6 DIÓSZEGI ISTVÁN szimpatizáns megnyilvánulások. Bartha Miklós így írt 1897-ben a krétai felkelésről: „Az a küzdelem, mely most a Balkán tövében foly, egy elnyomott nép szabadságharcát jelenti."1 6 A delegációban és sajtóban több alkalommal szó esett arról, hogy a hagyományos osztrák külpolitika hibát követett el akkor, amikor a balkáni népek igényei iránti közömbösségével a Monarchia ellen hangolta a félsziget népeit.1 7 A szerbiai királygyilkosság alkalmával a Függetlenségi Párt a szerb nemzet iránti szimpátiájának adott kifejezést.1 8 A balkáni népek és a balkáni nemzeti mozgalmak iránti szimpátia azonban korántsem általános. Bartha Miklós fentebb idézett cikkében arról szól, hogy fájlalja és szégyelli, hogy a magyar közvélemény orgánumai megtagadták rokonszenvüket a görög nép küzdelmétől.1 9 Kossuth Ferenc ez alkalommal a parlamentben éppen annak az aggályának adott kifejezést, hogy a háború kedvezőtlen hatást gyakorol a Monarchia szláv lakosságára.2 0 Kossuth Ferenc a szláv nemzeti mozgalomtól a feltételezett orosz támogatás miatt tartott, de a szlávellenesség és török-barátság azoknál is fellelhető, akik az orosz külpolitika természetét megváltozottnak látták. Az Ugrón-párthoz tartozó Okolicsányi László a delegáción kijelentette: „a magyar közvélemény és ennek hivatalos kifejezője, a külügyi albizottság Törökország irányába barátságos érzelemmel viseltetik".2 1 Sokakkal egyetértésben nemcsak a mutatkozó nyugtalanságok lecsillapítására irányuló osztrák orosz együttműködést helyeselte, hanem a balkáni népek érdekében történő beavatkozástól is óvott. „Törökországnak van elég ereje a rendcsináláshoz, csak ha erélyes eszközökhöz nvúl, nem kell álszent jelszavakkal beavatkozni, hanem hasvni kell, hogv OZICI/.ŰJLI V.il.J 1-i 1 ai 111-11 < 1.1- 14 14 U 11 Л > 11 111\ Cl 1 V i 1. <1/1 ( 111\< 11111 <l V (11 Ol 1l' 111111 Oljyj a hármasszövetségről esett, a legtöbbet a Németországhoz való viszonnyal , foglalkoztak a felszólaló függetlenségi képviselők. A hármasszövetségről beszéltek, méghozzá elutasító értelemben és a hagyományos szövetségi kapcsolat felülvizsgálatát, sőt a szövetségi politika megváltoztatását kérték a hivatalos külügyi vezetéstől. A formai indok erre a nemzetközi helyzet meg- ; változása, az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok megjavulása volt. „Mi , Oroszországgal oly jó viszonyban vagyunk, karöltve járunk el, kérdem: ki ellen van szükségünk erre a hármasszövetségre?"2 3 — tette fel a kérdést Ugrón Gábor és a hozzászólók sorra vették a probléma orosz vonatkozását. Hogy hármasszövetségre valamikor szükség volt, de most már nincs, mert j nem vagyunk fenyegetve észak-keleti szomszédunk részéről (Okolicsányi László2 4 ), hogy a hármasszövetség betöltötte feladatát (Lovászy Márton2 5 ), hogy a szövetség senki ellen nem véd, ellenkezőleg, nyugati háborúba való bevonással fenyeget (Holló Lajos2 8 ). A függetlenségiek azonban nemcsak 16 Bartha: i. m. V. köt. 244.1. 17 Bizottsági napló 1902. 35.1. és Magyarország, 1903. jan. 6. 18 Képviselőházi napló 1901 — 1904. 16. köt. 379. 1. la Bartha: i. m. V. köt. 244-245. 1. 20 Képviselőházi napló 1896—1901. 3. köt. 352. 1. 21 Bizottsági napló 1904. 18. 1. 22 Bizottsági napló 1903. 56 — 57. 1. 23 Bizottsági napló 1903. 70. 1. 24 Bizottsági napló 1902. 47. 1. 25 Bizottsági napló 1904. 10. 1. 26 Bizottsági napló 1902. 32. 1.
