Századok – 1973

Történeti irodalom - Szabolcsi Hedvig: Magyarországi bútorművészet a XVIII–XIX. század fordulóján (Ism. Vörös Károly) 138/I

139 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet a XVIII —XIX. század fordulóján, a 80-as évektől megfigyelhetően, a bútorművesség területén kibontakozó nagy hazai iparművészeti stílusváltozást vizsgálja, egészen 1810-ig elmenően. A munka kiindulópontul a klasszicizmus irányait mutatja be a XVIII. század végi európai bútorművészetben, majd röviden áttekinti a klasszicizmus terjesztésének eszközeit: az európai akadémiákat és a rajzoktatás szervezésének európai módjait. Ezután a hazai századvég bútorművészetének társadalmi és szellemi hátterét ismerteti, majd a kötet legterjedelmesebb fejezetében a magyarországi rajzoktatás történetét mondja el; ezt a következő fejezetben a már ismertetett európai indításokat a hazai rajzoktatásba közvetítő francia, osztrák, német, angol minták megállapítása követi, — ebben az angol hatás útjának és jellegének kiemelésével. Két fejezet adja most már tulajdonképpen magának a mintalapokon fennmaradt vagy éppen konkrét darabokon •érvényesülő stílusnak anatómiáját: egyrészt a legjellegzetesebb bútorformáknak, másrészt pedig, még mélyebbre menve, az ezeken alkalmazott ornamentikának (a fogrovat, a meander, a geometrizált voluta, a fonaldísz, a gyöngysor, a levéldísz, a rácsminta, — a csepp, a rozetta, a füzér, a drapéria, a váza, a gotizáló ív, a növényi ornamentika, a tájkép, végül a figurális ábrázolás: a stílus ilyen legkisebb anatómiai egységeinek) elemzését. Fejtegetései összefoglalójaként így állapíthatja meg, hogy a magyarországi bútorművesség a XVIII. század végén a barokkot elhagyva, még az új képzőművészeti stílus hazai elterjedése előtt egy, szerző által koraklasszicistának nevezett stüus irányában változott. Ez a stílus, mely elsősorban angol ihletésű, megelőzi a bécsies változatú franciás empire elterjedését és egészében éppen a formák és az ornamentika vonatkozásaiban jól körülhatárolható és felismerhető. Általa a XVIII. század végére Magyarországon is megteremtődik az a jellegében polgári bútorművesség, mely a felvilágosodás racionalizmusára jellemző használhatóság polgári igényének értelmében, az akkori európai korszerűség követelményszintjén, már a legjobb európai színvonalat adaptálva alakítja ki egyes darabjait. És hogy mindez ne csupán leírás maradjon, hanem az olvasó számára is ellenőrizhető élmény, arról 346 jóminőségű szép kép, és további I—XIV. számozású, összesen 24 táblán jórészt az előzőekben bemutatott bútorokról vett ornamentikák bemutatása gondoskodik. Képek (főleg Kárász Judit bútorfotói) és szöveg így mintegy szerves egységbe olvadva a kötetet mind az intellektus, mind a szem számára kedves olvasmánnyá teszik: utóbbi szempontból még az Akadémiai Kiadó mértékével mérve is külön kiemelendő a kötet kötése és burkoló ja, Somlay Vilma munkája. A munka — mint már e rövid ismertetése is sejteti — önmagában meglehetősen korlátozottnak és lehatároltnak tűnő témaköre ellenére sok tanulságot tartalmaz a történész számára is. Első, legközvetlenebb tanulsága tulajdonképpen pedagógiatörténeti: a Ratio Educationis rajzoktatásáról bírt eddigi, elsősorban inkább szervezéstörténeti jellegű képünk most, Szabolcsi Hedvig könyve nyomán a rajzoktatás mélyebb tartalmi vonatkozásaival egészül ki. Munkájából ugyanis megismerve a rajzoktatásnak az egyes rajziskolákban felhasznált konkrét mintáit, az is világossá válik, hogy a rajzoktatás bevezetése nemcsak a tárgyi környezet alakításának nagy változását hozta magával, hanem részben már előkészítette az építészetiét is. Az eddigitől erősen eltérő modern, új elemek ismertetése és népszerűsítése az oktatásba nem csupán a rajztechnikai ügyesség fokozott igényének és jobb Ízlésnek, hanem egyszersmind egy új Ízlésnek is bevezetését jelentette. A kötetből így fény derül a Ratio a rajzoktatás vonatkozásában is lényeges minőségi, tartalmi vonatkozásaira is. E fejezet értékét külön emeli a rajziskolák megmaradt leltárainak, Schrauff János pozsonyi rajztanító 1796. évi, központi mintarajziskola létesítését célzó tervezetének, valamint a Ratio rajzoktatási végrehajtási utasításának tekinthető igen részletes és érdekes módszertani és szervezeti szabályozás teljes szövegének közlése.