Századok – 1973

Történeti irodalom - Szabolcsi Hedvig: Magyarországi bútorművészet a XVIII–XIX. század fordulóján (Ism. Vörös Károly) 138/I

140 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet második, kétségtelenül leglényegesebb, legrészletesebben bizonyított tanulsága már szorosan művészettörténeti természetű. Beállítva ui. a bútorművészet új stílusának, irányzatainak — így elsősorban a Ratio rajzoktatása által közvetített — megjelenését a hazai, a XVIII. század végével meginduló, majd meggyorsuló általános gazdasági-társadalmi fejlődés kulturális felépítményének abba az átalakulásába, amit már a felvilágosodással tudunk azonosítani, szerző lehetővé teszi az átalakulás egy társadalmilag mély és sajátos vonulatának felismerését és felderítését is. Az eddig elsősorban az irodalom, s részben a képzőművészetek, vagy az építészet vonatkozásában vizsgált korszak ui. most egy újabb aspektusból válik vizsgálhatóvá, — és ráadásul olyan aspektusból, mely a társadalom eddig kevéssé vizsgált szféráiban teszi nyomonkövethetővé a változást: olyan immár a művészi közízlést tükröző sajátos területen, melynek körvonalai részint egyes használati tárgyaknak, részint azonban — s inkább prognózisképpen —, sajátos módon az építészeti Ízlésnek vizsgálata során válnak felismerhetőkké. A változás itt egyrészt a rokokóban túldíszítettó vált barokk stílus egyfajta reakciójaként egy józanabb, mértéktartóbb, szimmetrikus stílus megjelenésében, másrészt ebből következtethetőleg e stílusnak a korábbihoz képest úgy látszik már szélesebb társadalmi igényében, — de a fennmaradt emlékanyag tanúsága szerint minden esetben már szélesebb visszhangjában is — megnyilvánul. Előkészítőjeként az építészet klasszicizmusára való átmenetnek is, és kifejezőjeképpen az őt alkalmazó, átvevő társadalom már az eddiginél szólesebben érvényesülő — de ugyanakkor, s ezzel összefüggésben a barokkhoz képest már szerényebb — reprezentációs igényének. Olyan folyamat az, mely szépen beilleszkedve a kor kulturális fejlődésének pusztán tényeit felsorolva is világos körvonalú és dinamikájú együttesébe, igen konkrétan érezteti e komplexus társadalmi megalapozottságának valódi mélységét is. Mindebből és a kötet sajátos, tudatosan a művészeti formai változás anatómiájának felderítését célzó módszeréből következik a történész számára harmadik tanulsága: az ábrázolt, sajátosan művészeti jelenségek összefüggéseinek, kihatásainak is igen széleskörű feltárulása. A kötet mindazt érzékelteti — elsősorban az életmód és az ezt körülvevő meghatározó, vagy kifejező tárgyi világ szférájából — , aminek változása a bútorművészetben és annak változásában is tükröződik vagy gyökeredzik, vagy azzal párhuzamos. így utal a könyv a klasszicista minták után vitt rajzoktatás az iparművészeti stüus alakításában játszott szerepének ós a klasszicista irodalmi eszményeknek egyidejű létrejöttében megnyilvánuló mély összefüggésekre; építészet és a bútorművesség egy lehetséges azonos arányrendszerű modulrendszere kutatásának fontosságára a sajátosan középeurópainak érzett, szélesebb, de alacsonyabb bútorarányok kialakítása szempontjából, — vagy befejező fejezetében a történeti intérieur kutatásának kérdésére, ennek során a lakóházszerkezet ezzel összefüggő kutatásának szükséges voltára: jelentős részben már a művészettörténet körén alaposan túlnyúló problémákra. Részint módszertani tanulságok is ezek, — ha szükségképpen áttételesen is, a valóság legkisebb szerves egységeire nyerhető eredményeket illetőleg, — részint azonban konkrét példán nyújtanak jó útmutatást egyrészt művelődési jelenségnek a tárgyból, mint történeti forrásból nyerhető következtetéseknek, másrészt életmódnak, életvitelnek összefonódására, ill. az ennek során ós következményeképpen kialakuló érintkezési pontoknak meghatározására. Mindezeknek révén a kötet végül is új oldalról és érdekes adatokat ad a hazai modern polgári fejlődés kezdeteinek történetéhez és magát az e kezdeteknél álló társadalmat is új oldalról világítja meg. Világosan láthatóvá válik ugyanis, hogy a századfordulónak elsősorban irodalmi, kisebb részben zenei vagy képzőművészeti téren már eddig is észlelt kulturális mozgalmai mellett nem kevésbé határozott változás indul meg a leginkább használati igényeket kielégítő bútorművészet terén is —, lényegében a többi ágakével azonos klasszicista izlés jegyében. Az, hogy a Ratio rajzoktatásának nyomán az ország különböző pontjain végül is nagyjából egyazon modern izlés oktatása indul meg,