Századok – 1973

Tanulmányok - Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 3/I

A FÜGGETLENSÉGI ELLENZÉK ÉS A KÜLPOLITIKA 5 Ferenc egy 1897 elején benyújtott interpellációjában, amelyben éppen az orosz külpolitika szándékairól érdeklődött, kijelentette: „Magyarország érdekei bizonyos körülmények között igen kompromittálva lehetnek az orosz politika vezérszereplése által".6

Az év folyamán kirobbant görög török háború kapcsán is annak a nézetének adott kifejezést, hogy az esemény újra aktuálissá teheti a balkáni orosz hódítást.7

Csávolszky Lajos 1903-ban napirenden levőnek nevezte a Törökország ellen irányuló orosz támadást.8

Az orosz terjeszkedéstől való félelem azonban korántsem általános már a Függetlenségi Párt köreiben. Akadnak olyanok, akik kifejezetten kétségbe vonják Oroszország támadó szándékát és támadó képességét. „Hogy is lehet képzelni, hogy egy olyan ország, mint Oroszország, ahol a nihilismus és anarchizmus uralkodik, külháborút viseljen"8

— mondotta a képviselőházban az egyik függetlenségi képviselő. De még azok a politikusok is, akik az orosz támadás lehetőségét elvileg nem zárják ki, azzal tulajdonképpen mint sohanapján bekövetkezhető eshetőséggel számolnak. Holló Lajos az 1902-es delegáción egy ilyen támadás matematikai valószínűségét egy százalékra becsülte.10 A cári terjeszkedés tételének elvetéséből logikusan következett, hogy nem 1 emeltek kifogást a kialakuló osztrák-magyar -orosz együttműködés ellen. Amikor 1897 áprilisában Ferenc József Pétervárra látogatott, a Magyarország üdvözölte a két udvar közötti közeledést,1

1

és a másik lap, a Budapest is csak azt nehezményezte, hogy az uralkodó nem hangsúlyozta eléggé magyar 1 király mivoltát.1

2

Az Oroszországgal egyetértésben folytatott balkáni status ! quo politika és a mürzstegi egyezmény ellen sem hangzott el egyetlen kritikai i ellenvetés sem a delegációban. A hivatalos külpolitikával szemben mutatott [ egyetértés mellett a publicisztikában, sőt a történetírásban is kifejezett oroszbarát megnyilvánulások jelentkeztek.13

A távolkeleti háborúban a függetlenségi újságírás ugyan erőteljes japán-barátságot árult el,1

4

de az ellenszenv ekkor, miként a forradalom alatt is, nem Oroszországnak, hanem a cárizmus rendszerének szólt. Az orosz veszélyről és az orosz forradalom teremtette új külpolitikai helyzetről így nyilatkozott a Budapest cikkírója: „A magyar nemzetnek minden oka megvan rá, hogy teljes rokonszenvvel kísérje az orosz nemzet szabadságharcát ... és örüljön annak is, ha az északi fenyegető kolosszus oly országokra esik szét, melyeket a zsarnoki egyeduralom helyett népszabadság vezérelne, s melyben esetleg barátokra és szövetségesekre is találhatna árva nemzetünk."15 A Balkán-félszigeten lezajló átrendeződés a magyar külpolitikai megnyilatkozások egyik legfőbb témája volt a hetvenes-nyolcvanas években. A századforduló éveinek nyugodtabb periódusában csökkent az érdeklődés, de a Balkán azért továbbra is a figyelem előterében maradt. A bal-1 káni nemzeti mozgalom kapcsán a függetlenségi körökben mutatkoztak 6 Képviselőházi napló 1896-1901. 3. köt. 66. 1. ' Uo. 352. 1. 8 Képviselőházi napló 1901—1904. 12. köt. 295. 1. 9 Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből. Budapest. 1963. 181. 1. 10

Bizottsági napló 1902. 32. 1. 11

Magyarország, 1897. ápr. 15. 12

Budapest, 1897. ápr. 30. 13

Dolmányos: i. m. 180 — 183. 1. 14

Vö. Budapest, 1904. febr. 11. 15

Budapest, 1905. dec. 29..