Századok – 1973

Vita - „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése. Szűcs Jenő disszertációjának vitája (Granasztói György) 114/I

126 SZÜLS JENŐ DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA fokozatként kezelhető. Ezenkívül bizonyos belső fogalmi jegyek alapján a magyarság e korszakbeli viszonyait megkísérelte „közös nevezőre" hozni a germán népvándorlások állapotaival, ami eléggé szokatlan nézet. Egész fejtegetését szerkezetileg erre a belső analógiára építette. A tétel azzal a konzekvenciával jár, hogy a IX — X. századi magyarság az etnoszociális szervezet és tudatvilág tekintetében sokkal inkább vethető össze a III—V. századi germán képletekkel, mint saját, ugor-kori előzményeivel illetve az obi ugoroknak sok tekintetben megrekedt, sőt a fejlődésben alighanem visszahanyatlott állapotával. Élesebben fogalmazva: ebben a tekintetben vogul és osztják analógiák a dél-oroszországi magyarság viszonyaira nézve jóformán teljesen használhatatlanok. Szűcs Jenő nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy e metodikai kimdulópontot mindkét opponens jogosultnak tartja, jóllehet például a néprajz álláspontja nem világos számára ebben a kérdésben. A másik probléma az őstörténet (vagy inkább a Szűcs által használt értelemben: | előtörténet) kutatásába vág. A magyar etnogenezisről alkotott kép egyik vagy másik historiográfiai korszakban mindig valamilyen mértékben szükségképpen hipotézisek olyan rendszere, amely az adott időszak részletkutatásainak szintjét tükrözi, s ilyen értelemben mindig bizonyos, az adott korszakban érvényes „koordináta rendszerről" lehet beszélni. Az éppen érvényes koodinátákba vagy belehelyezkedünk, j vagy csak igazán nyomós és komolyan alátámasztott érvekkel helyezkedünk azokon kívül. Jelenlegi koordináta rendszerünknek szerves, kidolgozott érvrendszerrel alátámasztott része, hogy a magyar előtörténetnek volt egy, következményeit tekintve igen fontos kazár (következésképpen bizonyos értelemben „türk") korszaka. Ebbe a koncepcióba | Szűcs is beleilleszkedett, a megoldást azon belül kereste. Aktualitásánál fogva, továbbá azért, mert közvetlenül az értekezés témájába vágó jelenségről van szó, Szűcs Jenő kitért Moór Elemérnek a Századok 1971. 5. számában megjelent cikkére („A Kaukázuson túli állítólagos »szavard-magyarok« kérdésé- { hez"). A cikk szerzője úgy látja, hogy a magyar előtörténet kazár korszakáról nem lehet beszélni, mert arra „nincs bizonyíték". Szűcs opponenseinek adott válaszában a cikk ! módszerét kívánta szóvá tenni, mert megítélése szerint ez annak példája, hogy az említett érvényes koordináták letörlési kísérlete mindenképpen a visszájára fordul, s nem segíti a tudomány előrelépését . Először is a Tiflisz környéki szavárdokra vonatkozó adatot Moór Elemér állításával ellentétben a magyar kutatás nem Marquarttól tanulta meg, mert azt már korábban bevonta a kutatásba Thury József (1897). Súlyosabban esik a latba, hogy Moór nem veszi tekintetbe nyelvész kollégája, Czeglédy Károly ide vágó alapvető tanulmányait (1954, 1956, 1959). A tanulmányok alig kétségbevonhatóan bizonyítják, hogy a Constantinos-nál említett, s a magyar hagyományból vett támadás nem a IX. század végi besenyő csapásra, hanem egy jóval 750 előtt bekövetkezett к a n g a r támadásra vonatkozik. Ez viszont csakis a kazár illetve nyugati türk hatalmi körzetben tartózkodó magyarságot érinthette, nincsen tehát szó sem kronológiai, sem földrajzi zavarról, miként azt Moór Elemér feltételezi. Ugyanő nem méltatja kellő figyelemre Györffy György bőven dokumentált tanulmányait a kettős fejedelemség kazár kapcsolatairól (1955, 1958), s cikkéből úgy látszik, mintha éppen a kérdéses vonatkozásban nem ismerné Deér József tanulmányát Constantinos Porphyrogennetos forrásértékéről (1945 — 46). Deér nagyon plauzibilis módon mutatja be, hogy a császár e helyen valójában „racionalizált" egy pontos kronológiai támpontot nélkülöző magyar szájhagyományt, ebben pedig benne van a magyarság egész kazár korszaka (úgy, ahogy az a X. század közepén a magyarság történeti emlékezetében élt). Sőt, Moór magát Constantinos Porphyrogennetos szövegét, főként a 38. fejezetet, sem látszik figyelembe venni, • különben nem állíthatná e kazár vonatkozások köré kikristályosodó elsődleges forrás ismeretében, hogy egyáltalán nincs bizonyíték a kazár kapcsolatokra. Valójában tehát