Századok – 1973

Folyóiratszemle - Pavlov Vladimir: Haditengerészeti ellentétek Bulgária és szövetségesei között 1917–18-ban 1293/V–VI

1294 FOLVTÓIRATSZEMLE tulajdonosok Szövetsége" biztosította. Ennek célja a Négyes Szövetség államai valamenynyi hajózási eszközének egyesítése és központi irányítása volt. Ennek értelmében Bulgáriának több hajót kellett a szövetség rendelkezésére bocsátani. A német uralom biztosításáгяк egy másik eszköze a Breszt-litovszki békeszerződés után létrejött „Hajózási-Technikai Bizottság" volt, amely gyakorlatilag a haditengerészeti erők és kikötők szervezője lett. A bizottság bolgár képviselője szerint a hajószállításoknál, főleg az élelmiszerek szállításánál, teljesen figyelmen kívül hagyták Bulgária érdekeit, sőt szavai szerint a bizottság nem jelentett mást, mint „Ausztria, Magyarország és Németország teljes uralmát az Al-Dunánál ós a Fekete-tengernél". A bizottság programjának igazi célja Dél-Oroszország szervezett kirablása volt az osztrák és német imperialisták részéről. És ha a bolgár hatóságok nem voltak megelégedve a bizottságon belüli helyzetükkel, az nem azért volt, mintha nem értettek volna egyet céljaival, hanem amiért Bulgáriának, mint győztes országnak, nem biztosított kellő hadizsákmányt, mégpedig olyan időben, amikor nagy nehézségek támadtak a hadsereg élelmiszerellátásában. Radoszlavov kormánya nagy reményeket táplált a Dél-Oroszországból jövő mintegy 160 000 tonna élelmiszer iránt, amelynek révén el lehetett volna látni a hadsereg és a lakosság élelmiszerigónyeit. Az ország a háborús kiadások és az 1917-es rossz termés következtében akkoriban nagy ellátási gondokkal küzdött. Az élelmiszerakció megvalósításának legfontosabb feltótele a hajók voltak, amelyeket szintén Oroszországban kellett beszerezni. Hogy a szövetségesek ne szerezzenek tudomást az akcióról, ós azt ne akadályozzák meg, a bolgár kormány Mihajlov Ivan hadnagy vezetésével titkos küldöttséget menesztett, amely 1918 márciusában érkezett meg Odesszába. Mihajlov az ukrán nacionalista kormány hatóságaival tárgyalt, de azok elutasították a bolgár igényeket. Az osztrák hatóságok pedig, miután tudomást szereztek az akcióról, nem engedélyezték hajók vásárlását. Mihajlov csak két motoros hajót tudott szerezni. A bolgár kormány a német hatóságoktól — amelyek Szevasztopol elfoglalásával egyben az orosz hadiflotta több hajóját is elkaparintották —, több hadihajót akart vásárolni. A német hatóságok formailag nem utasították el a kérést, de teljesítését azzal halasztgatták, hogy még nem tisztázódott a hajók tulajdonjogi kérdése. Ugyanakkor a hajókon német zászló lengett. A bolgár flottaparancsnokság másrészt kérte, hogy Bulgária ellenszolgáltatás nélkül kapja meg az orosz fekete-tengeri flotta egy részét. Ez a kérés sem valósult meg. 1918. augusztus 19-én három bolgár torpedónaszád futott be Szevasztopolba, ahol 6000 akna és egyéb hadianyag várt elszállításra Bulgáriába. A torpedónaszádok azonban a német parancsnokság közbelépése miatt csak az aknák egy részét tudták elszállítani Várnába. 1918-ban egyébként több incidensre került sor Szevasztopolban az osztrák, német és bolgár hatóságok között, sőt, március 31-ón katonai összetűzés is törtónt az osztrák őrség és a „Borisz" hajó bolgár matrózai között. A szövetségesek közti rossz viszonyt jól jellemzi Mihajlov véleménye, aki szerint a bolsevikokkal könnyebben meg tudtak volna állapodni, mint a németekkel és osztrákokkal. A Mihajlov által vezetett katonai misszió 1918. november 4-ón tért haza. Feladatát elsősorban azért nem tudta teljesíteni, mert Bulgáriával megalázó módon bántak, és Németország, valamint Ausztria-Magyarország nem egyenrangú szövetségesnek tekintették. (Isztoricseszki Pregled, 1972. 5. szám, 40—45.1.) K. L.