Századok – 1973

Folyóiratszemle - Proszkurjakova N. A.: A nemesi földbirtok megoszlása és struktúrája Oroszország európai részén a XIX–XX. század fordulóján 1290/V–VI

FOLYÓIK ATSZEM LE 1291 Európai-Oroszország nyugati ós déli peremének körzeteiben a magántulajdonban levó földek domináltak, a középső ós keleti területeken az osztásföldek képezték a földterület nagyobb hányadát. Mindezek az adatok a korabeli agrárrendezósi elképzelések értékelésénél is figyelembe veendők. A továbbiakban a magántulajdonosi földek megoszlását vizsgálja a eikk. Ez a földbirtok-típus lehetett egyének (1877 : 97,4%-ban, 1906 : 84,5%-ban) és ún. tovariscsesztvók, társulások tulajdonában. Az előző a birodalom nyugati peremkörzeteiben csaknem kizárólagos, míg az utóbbi a Központi iparvidék, Észak, Elő-Ural és Dói-Kelet területén a legelterjedtebb, s területe az 1877-es 1,7 millió gyeszjatyináról 1905-re 15,7 millióra nőtt. A társadalmi csoportok, pontosabban rendek szerinti megoszlás fő tendenciája közismert. 1877—1905 között a nemesi birtokosok kb. 20 millió gyeszjatyinát veszítettek, s a magántulajdonosi földek 79,8 ill. 61,9 százalékát tartották kezükben, míg a paraszti rendhez tartozók részesedése 5,5%-ról 13,3%-ra nőtt, de jelentős volt a kereskedő, ill. kispolgári rendhez tartozók területnyeresége is. Nem ilyen dinamikus azonban a nemesi földbirtokosok gazdasági erejének csökkenése, mert tulajdonukban a viszonylag értékesebb földek voltak, ill. maradtak. Az ismertetett cikk, mindezt a 62. oldalon található 5-ös táblázatban foglalja össze. E szerint Oroszország európai részének mezőgazdasági földterülete 1877-ben 294 mill, gyszj. volt 5,3 milliárd rubel értékben, 1906-ben a 298 mill, gyszj. — a föld árának emelkedése miatt — 20,2 milliárd rubelt ért. A nemesi földtulajdon 68,4 millió gyszj.-ról 47,3-ra csökkent, de értéke 1,54 ill. 4,3 milliárd rubel, azaz míg a nemesség területi részesedése 1877—1905 között 23,3%-ról 15,9%-ra csökkent, a földérték szerinti részesedése 28,7%-ról 21,3%-ra módosult. Tehát a nemesi földek ára, értéke magasabb az átlagosnál, területileg is inkább azokban a körzetekben találhatók, ahol nagyobb a föld értéke. Az egyes körzetek vizsgálata azt mutatja, hogy a nemesi földtulajdon terület és érték szerinti megoszlása nem esett egybe, s módosulásukat sem az egyenes arányosság jellemezte. Proszkurjakova sorrendbe szedi az egyes körzeteket a nemesi föld területi és érték szerinti súlya alapján (64. 1. 7-es táblázat) és megállapítja, hogy a legjelentősebb és legszilárdabb gazdasági súllyal a Központi fekete föld, Dél-Nyugat és a Déli sztyepp terület nemesi földbirtokosai rendelkeztek, s ugyanakkor ezekben a körzetekben volt a legsúlyosabb a parasztság helyzete. A nemesi birtokok struktúrájának vizsgálatakor — amely erős differenciálódásukat mutatja — három birtok-kategóriát különíthetünk el. A 100 gyszj. alatti kisbirtokok, a 100—1000 gyeszjatyina közötti közópbirtokosok és az 1000 gyeszj. feletti óriásbirtokok. A 9-es táblázatból (68. 1.) megtudhatjuk, hogy 1877-ben a nemesi birtokosok 49,3%-a kisbirtokos, 39,3%-a közép-, és 11,4%-a óriásbirtokkal rendelkezett. 1905-ben 66,8%; 34,5% és 8,7% a megfelelő számok. (A forrásként használt kiadványok tovább bontják a 100 gyszj. alatti kategóriát, és ebből kiderül, hogy 1906-ben a nemesség 20%-a még 10 gyeszj. földdel sem rendelkezett, de az óriásbirtokosok földterületei között is nagy eltérések voltak.) A nemesi agrártársadalom ellentmondásosságát demonstrálja, hogy a kisbirtokosok a földterület 2,6 (1877), ill. 3,1%-át (1905), a középbirtokosok 22,4, ill. 24,9%át, míg a latifundiumok tulajdonosai a 75 ill. 72%-át mondhatták magukénak. (Az érték Bzerinti mutatók kb. hasonló nagyságrendűek.) A kisbirtokok 46%-a Balparti Ukrajna és a Központi fekete föld körzet területére esett, további 39%-a a litván, belorusz és a Központi iparvidék körzetébe, de az érték szerinti részesedést tekintve ezek a kisbirtokokkal zsúfolt körzetek is differenciálódnak, mivel a Központi fekete föld és Balparti Ukrajna a kisbirtokok 68%-át tömörítette érték szerint, míg a másik három említett körzet csak 28%-át, azaz az előbbi két körzet nemesi kisbirtokosai relative nagyobb gazdasági súllyal rendelkeztek. (1905-ben is kb. hasonlóak az arányok.) A középbirtokok 1906-ös adatainak érdekessége, hogy 56%-uk a két központi, valamint a litván ós belorusz körzetben található, de érték szerint a Központi fekete föld (22%), Dél-Nyugat, Déli sztyepp és