Századok – 1973

Folyóiratszemle - Zajoncskovszkij P. A.: Az orosz tisztikar rendi összetétele a századfordulón 1292/V–VI

1292 FOLVTÓIRATSZEMLE Balparti Ukrajna tömöríti összesen kb. 66%-ukat. Az óriásbirtokok 43%-át 1905-ben a belorusz, Dói-Nyugat és a Központi fekete föld körzetben találhatjuk, míg érték szerint Déli sztyepp (17,9%), Dél-Nyugat (15,3%), Központi fekete föld (13,5%) volt a sorrend. Érdekesség még ennél a kategóriánál az Elő-Ural vidéke, amelyen a latifundiumok 0,9%-a található, de területük 20%-a esik ide, s a földérték szerint 10%-kal részesedtek. Tanulságosak a cikk befejező részei is, amelyek azt vizsgálják, hogy az egyes körzetek földterületéből, ill. nemesi földjeiből milyen arányban részesedtek az egyes birtokkategóriák. Végül három függelék-táblázat kormányzóságonkénti bontásban tartalmazza, hogy mennyi az osztásföld, a nemesi föld és a nem nemesi földmagántulajdon, hogy mekkora területet foglalnak el az egyes földbirtok-kategóriák, ill. hogy milyenek voltak a földárak 1877-ben ós 1905-ben. (Isztorija SzSzSzB, 1973. 1. szám, 55—75. I.) M. P. A. Zajoncskovszkij: Az orosz tisztikar rendi összetétele a századfordulón A XIX. század derekáig az orosz tisztikar zömében az örökletes földbirtokos nemesség soraiból került ki, s így társadalmilag és gazdaságilag is a feudális uralkodó osztály szerves részét alkotta. A század végéig azonban jelentős változások következtek be társadalmi összetételében és vagyoni helyzetében egyaránt. 1845, majd 1856 után egyre határozottabban arra törekedett ugyanis a kormányzat, hogy a tiszti rangokkal az örökletes nemesi cím és a földbirtok mind szigorúbb feltótelekkel járjon együtt, s különösen az 1861 után elszegényedő földbirtokos nemes ifjak szemében veszített vonzerejéből a tiszti pálya. A századfordulóra kialakult helyzetet az orosz vezérkar ós egyes vezető főtisztek levéltári anyagai alapján rekonstruálja a cikk. Az 1895-ös állapotot rögzítő összefoglaló táblázatában fegyvernemenkénti bontásban közöl adatokat minden oroszországi rend figyelembe vételével a tisztikar társadalmi összetételéről. Ebből megtudhatjuk, hogy a 31 350 tiszt — akiknek az adatait feldolgozta a szerző — 50,8%-a örökletes nemesi származású. A gárdatisztek azonban —- bár csak a vizsgált anyag alig 6%-át képezték —, 89—96%-ban örökletes nemesek, míg a tisztikar 67%-át jelentő gyalogsági tisztek csupán 39,6%-a volt nemesi származású. A vagyoni helyzet értékeléséhez nem álltak rendelkezésre átfogó adatok, így csak egyes főtiszti kategóriák vizsgálatára szorítkozhat a szerző, de eredményei így is tanulságosak. A 417 fős altábornagyi kar kb. 66%-ára vonatkozóan maradtak fenn adatok. Ezeknek 96%-a örökletes nemes, de csak 15,6%-uknak volt örökletes birtoka, 80% semmilyen vagyonnal sem rendelkezett. A 140 fős tábornoki kar 60%ára vonatkozóan tartalmaz adatokat a cikk, s ezeknek csaknem mindegyike nemesi származású, de csak 35%-uk rendelkezett birtokkal. A vezérőrnagyok 85%-a, a vezérkari ezredesek 74%-a volt nemesi származású, de csak 9, ill. 5%-uknak volt birtoka. A fenti kategóriák birtokkal rendelkező tagjai azonban csaknem 50%-ukban 1000 gyeszjatyina feletti latifundiumokat mondhattak a magukénak. A cikk befejező része a rendeket társadalmi osztályokká csoportosítva közli a tisztikar társadalmi származását. Az 50,8% örökletes nemes mellett kb. a tisztek 30%-a raznocsinyec (tisztek, hivatalnokok, kereskedők stb.) eredetű, 6—6, ill. 7%-a szellemi foglalkozásúak, a falusi rendekhez tartozók, ill. a városi alsó rétegek leszármazottja. Arra a kérdésre, hogy a tisztek bekapcsolódtak-e tőkés vállalkozásokba, — a szórvány adatok alapján — nemmel felel a szerző, mert adatai szerint nemcsak ingatlan, de ingó vagyonnal