Századok – 1973
Folyóiratszemle - Proszkurjakova N. A.: A nemesi földbirtok megoszlása és struktúrája Oroszország európai részén a XIX–XX. század fordulóján 1290/V–VI
1290 FOLVTÓIRATSZEMLE N. A. Proszkurjakova: A nemesi földbirtok megoszlása és struktúrája Oroszország európai részén a XIX—XX. század fordulóján Az agrárkérdés a századforduló Oroszországában a legégetőbb gazdasági-társadalmi problémát jelentette. Vizsgálatakor a földtulajdonviszonyok, ezen belül a probléma egyik fő eredőjét képező, feudális maradványokkal terhelt nemesi földbirtoklás elemzése alapvetően fontos. A szerző szerint ennek ellenére nem tartozik a legkutatottabb témák ,sorába. Rövid historiográfiai áttekintésében utal a narodnyik (A. Vaszilcsikov herceg, V. V. Voroncov, V. A. Koszinszkij, N. Oganovszkij) és a liberális burzsoá irányzathoz (V. V. Szvatlovszkij) tartozó kortárs kutatók munkáira, amelyeknek adatai igen értékesek, ha következtetéseikkel nem is lehet egyetérteni. A szociáldemokrata mozgalomban is kitermelődött egy „agrár-szakértő" gárda, akik közül többen az 1920-as években is a témánál maradtak (Ju. Larin), az oroszországi nagybirtok kapitalisztikus jellegét túlértékelték. Napjainkban A. M. Anfimov (Leningrád), L. M. Ivanov (Moszkva) és L. P. Minarik (Kijev) a nemesi nagybirtok kutatásának legelismertebb szakértői. Monográfikus munkáik nem dolgozták fel azonban a nemesi nagybirtok gazdasági körzetek szerinti megoszlását, struktúráját, ezek változásának tendenciáit. Vagy például — ugyancsak gazdasági körzetenkénti bontásban — a területi mutatók mellett nem vették figyelembe a földbirtokok érték szerinti mutatóit. N. A. Proszkurjakova ilyen irányú vizsgálódásait és következtetéseit teszi közzé az ismertetett cikkben. Az 1877—1905 közötti tendenciákat foglalja táblázatokba gazdasági régiók, a birtok mérete, a birtok értéke szerint. Forrásai olyan egykorú statisztikák, amelyeknek eddig főként csak országos összesítéseit dolgozták fel. („Sztatyisztyicseszkij vremennyik Russzkoj imperii". Szentpétervár, 1899, „Sztatyisztyika zemlevlagyenyija 1905 goda". Szentpétervár, 1907, ill. „Matyeriali po sztatyisztyike dvizsenyija zemlevlagyenyija v Rosszii". Szentpétervár, 1907.) Az 1905-ös felmérés •hiányossága, hogy a birtokokat vette figyelembe, s ugyanennyi birtokossal számolt, holott különösen az óriás földtulajdonosok esetében egy birtokosnak több birtoka is volt, azaz az 1905-ös adatoknál ténylegesen nagyobb volt a koncentráció. A harmadikként említett kiadvány fogyatékossága pedig az, hogy nem minden kormányzóságra vonatkozóan közöl adatokat 1877-re és 1905-re is. Az említettek ellenére összevethetők, mert azonos elvek szerint kategorizálnak. Ügy véljük, hogy a cikk következtetéseinek ismertetése előtt hasznos lehet a gazdasági körzetek felsorolása ós 1905-ös területük feltüntetése millió gyeszjatyinában. 1. Ézsak (pl. az arhangelszki, vologdai kormányzóság, 117,8); 2. Elő-Ural (42,1); 3. Észak-Nyugat (Pótervár, Novgorod, Pszkov kormányzóságok, 17,5); 4. Baltikum (7,4); 5. Litván (10,1); 6. Belorusz (20,9); 7. Központi iparvidék (34,8); 8. Központi fekete föld (25,7); 9. Közép-Volga (19,7); 10. Balparti-Ukrajna (Csernyigov, Poltava, Harkov kormányzóságok 12,3); II. Dói-Nyugat (Kijev, Volhinia, Podolia, 14); Déli-sztyepp (Beszarábiától a Doni Katonai Körzet is, 28,3); 13. Dói-Kelet (Szamara, Ufa, Orenburg, Asztrahany kormányzóságok, 39,7). Kiindulásul a három oroszországi földtulajdontípus megoszlását vizsgálja. A polgári értelemben vett földmagántulajdon (1877 : 93,4 millió gyszj., 1905 : 101,7), a paraszti faluközösségek (obscsinák) földterületei, az ún. osztásföldek (131,3 ill. 138,8 mill, gyszj.) és az ún. állami földek (165,6 ill. 154 mill, gyszj.) jelentették ezt a három típust. A magántulajdonban levő földek csaknem fele a két központi, a belorusz, az északnyugati és az Elő-Ural körzetére koncentrálódott. Az osztásföldek nagyobbik hányada a két központi, a déli és délkeleti, valamint a Volga-menti körzetekben volt található, míg az ún. állami földek (zömükben erdőségek) 80%-a az Észak és az Elő-Ural körzetben.
