Századok – 1973

Történeti irodalom - Niederhauser Emil: A forrongó félsziget (Ism. Sey István) 1274/V–VI

1274 TÖRTÉNETI IRODALOM 1274' rák-Magyar Monarchiát 1918-ban szétfeszítő nemzeti mozgalmakkal kapcsolatban megállapítja, hogy a nemzeti ellentétek Európa e táján túlélték a Monarchiát. A szerző a nyugat-európai, nemzetek feletti integrálódáshoz keresett a régi Ausztria történetében előképeket. Elismeri azonban, hogy alapos részletkutatások nélkül e téren komoly bizonyságokkal még nem rendelkezik. Munkáját Erwin Viefhaus: „Die Nationalitätenfrage in den ostmitteleuropäischen Nationalstaaten nach 1919" címen folytatja. A Párizs-környéki békék kisebbségvédelmi rendelkezéseinek elvi és gyakorlati gyengeségeivel foglalkozik. Kezdetben a kisebbségek a nehezen intézkedő Népszövetséghez fordultak problémáikkal, később saját nemzeti államukhoz. Elsőnek, jellemző módon, a lengyelországi németek — a revizionista Berlinhez. A Népszövetség nyugat-európai, sőt amerikai példák nyomán áldását adta a „csendes" asszimilációra, s minden áron a status quo fenntartására törekedett. A szerző bemutatja az 1925-ben Genfben, majd később Bécsben, Bernben és Stockholmban megrendezett kisebbségi konferenciákat. Kitér az 1925. évi lettországi kisebbségi törvényre. Ehhez hasonlóak alkalmasak lettek volna arra, hogy a kelet-európai népek megbékélését előmozdítva, útját állják a hitlerizmusnak, amely az elégedetlen kisebbségeket az önrendelkezési jogra hivatkozva használta fel az európai status quo felborítására. A kötet Ernst Wagner: „Die Zuwanderung von Zipsern aus der Bukovina in das Nösnerland —unter besonderer Berücksichtigung der Gemeinde Wallendorf" c. dolgozatával zárul. A szerző a Beszterce-Naszód megyében levő szász falvak, elsősorban Wallendorf (Unirea, Aldorf) példáján érzékelteti a Bukovinából 1900 óta bevándorolt, szegénysorsú zipser bányászok betagolódását a náluknál jóval gazdagabb szász parasztok közösségébe. A tanulmánykötetet a szerzők nem véletlenül éppen Dr. Karl Kurt Klein professzor 70. születésnapja alkalmából jelentették meg. Nevezett képviseli ugyanis az „Archiv" megelőző sorozatáig visszanyúló folytonosságot, hisz annak 1944. évi, utolsó kötetét éppen az ő írása zárta le. Ez az ajánlás is azt bizonyítja — ami egyébként a kötet tanulmányaiból félreérthetetlenül kicsendül —, hogy az emigrációban élő szász kutatók és barátaik egészében vállalják a szász polgári történetírás hagyatékát, kivéve természetesen a második világháborút bevezetően eluralkodott, „oktroyált", „nemzeti szocialista" szemléletet, amelytől viszont tudatosan elhatárolják magukat. Egyik-másik írásukban még megtalálhatóak bizonyos kommunista-ellenes kitételek, azonban a kötet egésze a kelet-európai, szocialista államokkal való tartós együttélés távlatát sejtteti. Sárközi Zoltán niederhauser emil: FORRONGÓ FÉLSZIGET (Budapest, Kossuth Kiadó. 1972. 275 1.) Szépen gyarapodó Kelet-Európa történeti irodalmunk most már nemcsak a szakembereknek számolhat be kutatási eredményeiről, hanem arra is gondolhat, hogy az eddig elért eredményeket a nagyközönség számára hozzáférhetővé tegye. Niederhauser Emil a Balkánra vonatkozó legértékesebb szakirodalom felhasználásával írja meg hat állam, mintegy nyolc nemzetiség második világháború előtti másfél évszázados történetét. Eseményekben, sorsfordulókban gazdag százötven év ez. A szerző