Századok – 1973

Történeti irodalom - Studien zur Geschichtsschreibung im 19. und 20. Jahrhundert (Ism. Sárközi Zoltán) 1272/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1273' nevezésű, erősen hitlerista befolyás alatt álló intézménybe, mlg magyar uralom alatt a ..Verein" 1944-ig folytathatta munkáját. Tagjai ekkor nagyrószben nyugatra menekültek, maga a „Verein" pedig 1947-ben, Nagyszebenben megszűnt. Kiadványainak új formában való feltámasztására 1962-ben, a Német Szövetségi Köztársaságban került sor. Véleményem szerint a kötet legszínvonalasabb alkotása Hans Beyer: „Geschichtsbewusstsein und Nationalprogramm der Siebenbürger Sachsen" c. írása. A szerző a szász nemzeti mozgalmat vizsgálva végigtekint a dualizmus egész korszakán. Kezdi az 1868-ban induló „Siebenbürgisch-Deutsehes Wochenblatt"-tal, melynek Franz Gebei és Gustav Kapp adott programot. A szászok hármas loyalitással indultak neki az új, polgári korszaknak. Sokat vártak a jogállamtól, a magyar királlyá is megkoronázott uralkodótól s végül önmaguktól. Az új viszonyok közt, a magyar nemzeti állammal szemben egyre erőteljesebben az autónom szász evangélikus egyházra és az egyházi iskolák hálózatára támaszkodtak. Nagy hatással volt rájuk a császári Németország, mellyel a protestantizmus, az idealizmus és a nemzeti liberalizmus kötötte össze őket. Innen magyarázható körükben Heinrich von Treitschke történeti műveinek nagy népszerűsége, továbbá az 1880—1881-ben magalakult „Allgemeiner Deutscher Schulverein"-hez fűződő kapcsolatuk. Bár a szász területi autonómia 1876-ban megszűnt, az általuk oly sokat emlegetett, veszélyes magyar nacionalizmus lényegesen nem árthatott az új körülmények közt is nemzeti alapon szervezkedő és a német nacionalizmus áramkörébe bekapcsolt erdélyi szászoknak. Ezért az 1890. évi szász napon a magyar állammal lényegében kompromiszszumos kiegyezést kötöttek. E reálpolitikus megoldás elől egyes forrófejűek, mint pl. a „zöldek mozgalmá"-hoz tartozó Lutz Korodi újságíró, jellemző módon éppen Berlinbe emigrált. Hans Mommsen: „Zur Beurteilung der altösterreichischen Nationalitätenfrage" с. tanulmánya a szorosabb értelemben vett erdélyi szász tematikán messze túlemelkedve nem kisebb probléma taglalására ós eldöntésére vállalkozott, mint hogy a régi Osztrák-Magyar Monarchia valóban „a népek börtöne" volt-e, vagy esetleg valamiféle jól működő, „nemzetek feletti" államalakulat. Az első állítást Hans Mommsen megkérdőjelezi s arra törekszik, hogy felkutassa a Habsburg-dinasztia tartós uralma alatt élő népek jogi, gazdasági és társadalmi életében az „autonóm" vonásokat. Tagadhatatlan, hogy ilyeneket lehet találni. Például az 1867-es osztrák-magyar, az 1868-as magyar—horvát, és az 1906-ös osztrák—morva kiegyezés elősegítette az érintett népek fejlődését, de korlátozott mértékben és hatókörben. Valójában különböző jogállású, gazdasági és társadalmi fejlettségű népek hierarchikus rendben éltek az Osztrák-Magyar Monarchiában, akiket elnyomott a „nemzetek előtti" korszakban, Mária Terézia uralkodása alatt kiépített, központi bürokrácia. A szerző maga is belátja, hogy ezért nem lehetett a Habsburgösszmonarchia valóban „nemzetek feletti" alakulat, s ezért nem hiányzott életéből a nemzeti elnyomás. Az 1848-as kremsieri alkotmánytervezet — véleménye szerint — alkalmas lett volna a Habsburg-Birodalom föderalizálására. Nagy rokonszenvet mutat a szociáldemokrata Karl Renner, Otto Bauer, a liberális Lang Offermann és Herrnritt, valamint a román Popovicinek a nemzetiségi kérdésben vallott nézetei iránt. Egyes cseh kutatókkal polemizálva azt fejtegeti, hogy 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor a cseh nép a polgárosodás és a nemzeti kulturálódás magasabb színvonalán állt, mint a nemzeti függetlenségét jóval később elvesztő, de önálló államiságát ugyancsak ekkor visszanyerő lengyel nép. Itt szívesen hivatkozik Molnár Erikre, aki II. József korszakával összefüggésben kimutatta, hogy a társadalmi haladás jozefinista korlátozottságú irányzata és ezt követően a reakciós elemekkel átszőtt nemzeti visszahatás milyen ellentmondásos helyzeteket teremthet egy nép életében. Volt-e a Monarchiában tudatos „germanizáció", osztrák nacionalizmus stb.? A szerző válasza: aligha, hisz a dinasztia teljesen érzéketlen volt az osztrák nép nemzeti felemelkedése iránt is. Az Oszt-