Századok – 1973

Vita - „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése. Szűcs Jenő disszertációjának vitája (Granasztói György) 114/I

118 SZŰCS JEN б DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA gyökeresen különbözik a keresztény és a feudális koncepcióktól. E fogalom keretei minden metszetben különböznek a kor uralkodó népszemléletének kategóriáitól (populus, gens), s egy archaikus fogalomképzés maradványai. (Genus megfelelője az ómagyar nyelveben jajzat, ill. nemzet volt. A nem tó valószínűleg iráni eredetű. Az ősmagyarban képződött nemz-et eredeti jelentése „nemzés" ill. „nemzés eredménye", így még az ómagyarban is elsődlegesen a rokonsági terminológia része. Párhuzamosan és egyidejűleg azonban e szó jelölte tágabban a „nép" (natio, gens) fogalmát is, éspedig a nemzetség szóval váltakozva.) A honfoglaló magyarság régészeti hagyatéka mind a horizontális (törzsi, nemzetségi), mind a vertikális (szociális) tagolódáson átütő viszonylagos homogeneitást mutat, ami az etnikai hagyományközösség kialakulásának hosszabb és szervesebb múltjára utal. A tény, hogy a magyarság a Kárpát-medence belsejének népességét viszonylag gyorsan asszimilálta, csakis úgy magyarázható, hogy nyelvileg és hagyományaiban homogén társadalom telepedett meg e térségben. A magyarság kialakulásának „törökös" politikai keretei éppen nein cáfolják, sőt alátámasztják a uralmi szervezet olyan relatív elkülönülésének és önállósodásának feltételezését már a kazár korszakban, amely politikai feltétele lehetett egy több évszázados etnikai hagyományintegrációnak. Nem megalapozott Deér Józsefnek az a tétele, hogy létezett volna egy olyan sajátos „keleti-nomád" népszemlélet, amely az „alaktalan embertömeget" alattvalói egységgé kovácsoló nomád despotia mágikus bűvöletében mintegy nélkülözte volna az etnikai csoporttudat immanens ismérveit. A cáfolatot éppen a teória alatámasztásául szolgáló orkhoni feliratok elemzése szolgáltatja. Amikor a IX. sz. elején a magyar kettős fejedelemség függetlenült, nem „alaktalan néptömeg" (Deér J. megfogalmazása !) kapott merőben új politikai szervezeti keretet, hanem egy hosszabb ideje relative önálló életet élő nép vált — az orkhoni kategóriarendszerben kifejezve — „hatalommal és uralkodóval rendelkező néppé". Mindazok a támpontok, amelyeket a magyarság kialakulásának részleteiben kevéssé ismert, de döntő jelentőségű korszakának (VI —IX. sz.), a korai magyar történet e rejtélyes black ftozának kronológiai, geográfiai és politikai feltételeire nézve az újabb kutatások nyújtanak, együttesen új magyarázati lehetőséget kínálnak az etnikai tradícióközösség kialakulásához. Az etnikai folyamatoknak azonban csak kerete és feltétele, de nem közvetlen faktora a politikai szervezet és az uralmi szféra. Az a par excellence társadalmi szféra, amely az éppen e korszakban igen számottevő csatlakozó elemet etnikailag asszimilálta, a nemzetség (klan) volt. A „nemzetség" és „nép" fogalmának szerves összefüggése a magyar régiségben ugyancsak ebbe az irányba mutat. A korabeli magyar nemzetség természetesen már maga sem volt kezdetleges vérrokonsági csoport, hanem akárcsak a hasonló fokon álló nomád szervezetek, nagyobb létszámú, keletkezését tekintve „anorganikus" társadalmi egység, amelyben a szimbolikus (hipotetikus) vérközösség képezte a kultikus tradícióközösség tágabb egészébe ágyazva, voltaképpen a csoport „korporativ" jellegét volt hivatva kifejezni. Legvalószínűbb, hogy e korban a nemzetség neve az volt, ami az ómagyar nyelvben igazolható ós a legarchaikusabb hagyományokat őrző vidékeken fenn is maradt: nemzet. Ebben az organizmusban kell látnunk — mint más nomád népeknél is — az etnikai integráció legfőbb eszközét. A honfoglalás előtti magyarság hétmagyar neve és a népkeret nemzetség megjelölése a magyarság etnikai kialakulásának kettős pólusát jelzi: a politikai integrációt, amely a törzsek szilárdabb uralmi szervezetbe fűzése révén a folyamat feltétele volt, másfelől az etnikai hagyományintegrációt, amelynek belső katalizátorai a nemzetségek voltak. A kettő egysége nyilvánul meg abban a valószínű tényben, hogy a nép összetartozásának tudatát a politikaüag domináns törzs mogí/ar-hagyományának (eredettudatának) általános elfogadása szentesítette. Egy meghatározott, vérségi mítoszban