Századok – 1973
Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI
1233 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL a stabilizációról — bár a témáról már viszonylag sok minrlen látott napvilágot — számos új részletet tárt fel. Mindez olyan hatalmas munka eredménye — hangsúlyozta —, ami nemcsak pillanatnyi eredményeivel gazdagítja a történeti irodalmunkat, de hihetetlen forrástömegével sokáig szolgálhat alapul minden további, újabb kutatáshoz is. Értékét még növeli a szerzőnek a történeti hűségre törekvő felfogása: egyforma súllyal mutatja be és dokumentálja a különböző álláspontokat, részletesen előadja a legkülönbözőbb, az ellenzéki oldalról is jelentkező nézeteket, politikai lépések mozgatóerőit és elismerés illeti logikáját — noha semmiféle kétség nem merülhet fel politikai ítéletének egyértelműségét illetően. Berend T. Iván kritikai észrevételei műfaji ós terjedelmi problémákra vonatkoztak. A terjedelemmel kapcsolatban megjegyezte, hogy a vizsgált három év pártós parlamenti küzdelmeinek ilyen terjedelmű leírása elsősorban annak a következménye, hogy a történeti folyamatok jelentéktelen, járulékos oldalhajtásaira is túlzott figyelmet fordított a szerző. Ezzel kapcsolatban több példát említett: így az értekezés elején a nemzetközi helyzet részletes tárgyalásánál elegendő lett volna, ha a szerző ismertnek tekinti azt; nem kellett volna olyan részletező nyomozás a pártok választási programjait és előkészületeit illetően, mint amilyet a szerző pl. az MKP esetében követett; több esetben egy-egy törvénytervezet előadói beszédének gondolatmenetét akkor is végigköveti a szerző, amikor az az előző tárgyalásokhoz képest nem hoz újat stb. Sok esetben ezek a problémák vezettek oda, hogy a disszertációban a leíró részek kapták a nagyobb hangsúlyt. Így a történeti elemzést igénylő kérdések néha csak a források izgalmas szövegéből bukkannak fel. Ezzel összefüggésben megemlítette az opponens, hogy a szerző szerint a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat vitájának időpontjában fontos szerepe volt az „utcának", ahol tömegmozgalmak zajlottak abban az időben; ezt csak részben tudja elfogadni. Továbbá ugyancsak példaként utalt arra, hogy a szerző részletesen ír az SzDP-n illetve az NPP-n belül 1946 nyarán dúló harcokról, amelyek az MKP-val fennálló kapcsolatok lazításáért folytak. Ugyanakkor nem vizsgálja meg, hogyan is állt a Parasztpárton belüli marxista-kommunista vezetők ügye. Röviden foglal állást abban a rendkívüli jelentőségű elvi kérdésben, hogy 1946 őszén vajon milyen frontok között zajlott az összeütközés. Az opponens szerint ez utóbbi kérdésben nem elég Révai József „A népi demokrácia válaszúton" c. cikkét idézni és hozzáfűzni ahhoz, hogy Révai fejtegetései „egyébként elméletileg vitathatók", hanem bele kellett volna bocsátkozni ebbe a vitába, s a ma már közhelyszerű, de hiányzó korrekció mellett el kellett volna jutni a Rákosi-féle pártvezetés taktikai moráljának kérdéséhez is. A disszertációnak ezzel kapcsolatban választ kellett volna adni arra, hogyan értékelhető ez a taktika, amit Rákosi Mátyás később „szalámi-taktikának" nevezett, s aminek feltárása pl. a Kovács Béla, majd Nagy Ferenc személye ellen kiélezett politikai támadások bemutatása formájában a disszertáció nagy értékei közé tartozik. Végül utalt arra, hogy esetleges, további részletekkel történő kiegészítés sem változtat azon a nézetén, amelyet véleménye elején már hangsúlyozott, hogy tudniillik elfogadja, illetve feltétlenül elfogadásra ajánlja a disszertációt. Korom Mihály a történelemtudományok kandidátusa opponensi véleményében kiemelte: Balogh Sándor disszertációja történetkutatásunkban igen fontos, eddig még sem részletekbe menően, sem szintetizálva fel nem tárt témával foglalkozik. E téma nemcsak az 1945 — 1948-as magyar történeti fejlődés egyik legizgalmasabb tudományos kutatási témája, hanem egyben a forradalmi fejlődés menetének is egyik igen fontos területét öleli fel. Az 1945—1947-es forradalmi fejlődésnek, a felső szférában folyó harcoknak a történeti tényekhez hű, objektív, s egyben pártos feldolgozásával a szerző jelentősen hozzájárult e kor története alapos feltárásához, s ezzel megadta a magyarországi munkásparaszt demokratikus diktatúrának a szocialista hatalomba történt átfejlődése egyik