Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

1234 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL leglényegesebb és sajátos kulcsát. A szerző a dolgozat megírásához szinte valamennyi hazai fellelhető levéltári anyagot és forrást felhasznált, a kutatás és a feldolgozás módszerében vitathatatlanul a marxizmus —leninizmus álláspontján van. Kritikai észrevételeit fejezetenként tette meg az opponens. Az első fejezettel kapcsolatban felvetette, hogy a pártok belső kérdéseit tárgyalva, meggondolásra érdemes lenne az SzDP-n belüli különböző csoportok még differenciáltabb vizsgálata 1945-ben. Volt-e ebben az időszakban centrum a párton belül? Ha igen, akkor Kéthly Annát és szűkebb körét ekkor ide lehet-e számítani? Másrészt érdemes felfigyelni az SzDP-n belül bizonyos radikális csoportra, amely egy ideig Bán Antal mögé sorakozott fel. A PDP-t illetően megjegyezte, hogy a vele kapcsolatban folytatott MKP-taktikát határozottabb bírálat illetné, mivel az M KP hosszú ideig nem vette észre, hogy nem a PDP a magyar imperialista burzsoázia pártja. A második fejezethez kiegészítésként a következőket fűzte: a választások megtartása következtében (amelyre az MKP túlzottan törekedett), tulajdonképpen az Ideiglenes Nemzetgyűlésben meglevő baloldali túlsúly kihasználatlan maradt. Az 1945 őszére kialakult erőviszonyok hatása alatt nem a kormány vált, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összetételének megfelelően, baloldali túlsúlyúvá, hanem szinte fordítottan, az új nemzetgyűlésben a jobboldal erősödött fel. A nemzetgyűlés összetétele így jobboldalibb volt, mint maga az általa megválasztott Tildy-kormány. Az országgyűlési választásokkal kapcsolatos — sokat vitatott — közös lista kérdésének kapcsán megjegyezte, hogy ezt a listát a Kisgazdapárt és a SzEB elnöke szorgalmazta. Az MKP egyetértett ugyan a közös listával, de annak megvalósítását nem minden áron akarta. A pártok közötti tárgyalások során az MKP-nak 14%-os részesedést ajánlottak fel a mandátumok elosztásánál. Az MKP azonban a tárgyalásokon 18%-os részesedést kért, s miután erre nem nyílt lehetőség, tovább már nem volt érdekelt a közös lista létrehozásában. A harmadik fejezetben tárgyalt kisgazdapárti „arányosítási" törekvésekkel kapcsolatban Korom Mihály felvetette: igen kevés összesített adatot kap az olvasó arra vonatkozóan, hogy milyen volt a középszintű és helyi államhatalmi szervek (főispáni, alispáni, polgármesteri állások stb.) és a vezető rendőrségi posztok elosztása. Kiegészítésként több adatot sorolt fel ezzel összefüggésben. A következő fejezetet illetően a békeelőkószítés történetével kapcsolatban tett észrevételt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a román bókeelőkészítő munkával összehasonlítva határozottan meg kell állapítanunk: a, magyar békeelőkészítés — elsősorban külföldön — a románokénál lényegesen gyengébb és elkésettebb volt. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy miért ítéltetett meg Magyarország az idehaza vártnál lényegesen negatívabban a párizsi béketárgyaláson, az opponens kifejtette, hogy hazánkban a Függetlenségi Front jobbszárnya illúziókat kergető propagandája következtében irreálisan felkorbácsolták a várakozást. Ebből következett azután az, hogy a békeszerződés megkötése után a „rossz" békeszerződésért bűnbakot kellett keresni, ami az ezután kialakuló „fasiszta nemzet" és egyéb, eltúlzott, önmarcangoló álláspontok kialakításában jutott kifejezésre. Holott Magyarország szerepének a megítélése 1945-ben még sem külpolitikai, sem belpolitikai szinten nem mutatott lényegesebb eltérést a fasiszta koalícióból átálló, az antifasiszta harcban ugyanolyan mértékben (pl. Olaszország), vagy még kisebb mértékben (pl. Finnország) résztvevő országokétól. Az antifasiszta háborúban való részvétel mórtéke csak Magyarország és Románia viszonylatában jelentett negatívumot Magyarország számára. A fegyverszüneti egyezmény, a diplomáciai elismerés és a jóvátételi kötelezettség területén hazánk megítélése még 1945-ben nem tért el, nemcsak az előbbiek, hanem Románia és Bulgária megítélésétől sem. Az V. fejezettel kapcsolatban Korom Mihály annak a jelenségnek a vizsgálatát