Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

1232 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL gyalt, a moszkvai kommunista emigráció körében is elfogadottá vált: az új Csehszlovákiát a csehek és a szlovákok nemzeti államává kell átalakítani, s ezért a német és magyar lakosságot az országból ki kell telepíteni. A továbbiakban Arató Endre felvetette: érdekes lett volna röviden utalni a magyar kérdés néhány csehszlovákiai belpolitikai vonatkozására, ez ugyanis visszahatott a magyar-csehszlovák diplomáciai viszonyra, a lakosságcseretárgyalásokra is. A magyar kérdést — állapította meg — mint belpolitikai problémát motiválták a cseh-szlovák viszony körüli nehézségek, a nacionalista indítású cseh—szlovák ellentétek. Ez a csehszlovákiai belpolitikai összefüggés sem érdektelen számunkra. A problémakört illetően végül felhívta a szerző figyelmét arra, hogy amikor az MKP 1947 nyarán a csehszlovák párt előtt szóvá tette a magyar lakosság ügyét, azt az aligha kielégítő választ kapta, hogy az egyenjogúsítás még nem időszerű, mert abban a feszült helyzetben, amelyben a párt a burzsoá erők ellen harcol, a rendezés objektív segítséget nyújtana a csehszlovák reakciónak. A CSKP tehát úgy harcolt a polgári erők ellen, hogy a nemzeti kérdésben olyan elvi engedményeket tett, amelyek a csehszlovákiai nacionalistákat erősítették és ugyanakkor szinte megoldhatatlan feladatok elé állították a magyar kommunistákat, a magyar forradalmi erőket. Ez a politika Magyarországot egyszínűnek látta és kevéssé gondolt arra, hogy valamiféle segítséget nyújtson a CSKP-nál sokkal nehezebb viszonyok között harcoló magyar kommunistáknak, a baloldali pártoknak. A német kitelepítést vizsgálva, a disszertáció rendkívüli alapossággal tárja fel a bonyolult probléma számos ágát-bogát — állapította meg az opponens. A dolgozat legfőbb tanulságával, az NSzK-ban élő, volt volksbundistákból rekrutálódott bajtársi szövetség koncepciójára mér döntő csapást. E szövetség felfogását reprezentálja különböző munkáiban Johann Weidlein, akivel vitázik a szerző is, de azt -— hatalmas anyagismereténél fogva — magasabb szinten és meggyőzőbben lehetett volna folytatnia •— az opponens véleménye szerint. Weidlein a német sovinizmus platformjáról vitatkozik a magyar nacionalizmussal ós fejtegetéseiben, anyagfeltárásban — emelte ki Arató Endre — találhatók olyan tények is, amelyeket vitatni nem lehet, de egyoldalúságuk szemmel láthatólag nyilvánvaló. Weidlein egész koncepciójával mélyebb elemzést lehetett volna szembeállítani. Hangsúlyozni kellett volna a szerzőnek, hogy a kitelepítés lebonyolítása, legkülönbözőbb problémái részei voltak a jobb- és baloldali pártok belpolitikai küzdelmének. Ezután rövid megjegyzést fűzött a szerzőnek a kitelepítésre kijelölt személyek —egyébként kormányrendeletben történt — meghatározásával kapcsolatos állásfoglalásához. Az áttelepítés kötelezettségének kiterjesztése azokra, akik német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallották magukat, súlyosan elmarasztalható, és ezt a szerző nem teszi meg — állapította meg. Befejezésül Arató Endre utalt arra, hogy nagyarányú, kiemelkedő munkának tartja Balogh Sándor disszertációját, s melegen javasolja szerzőjének a történelemtudományok doktora fokozat odaítélését. Berend T. Iván a történelemtudományok doktora opponensi véleményében hangsúlyozta: e felszabadulás utáni témáról ilyen nagy, ilyen átfogó, ilyen hihetetlenül gazdag anyagot feltáró és rendszerező disszertáció eddig még nem született az egyébként szépen gyarapodó-gazdagodó, felszabadulás utáni történelmet tárgyaló irodalomban. A fejezetek főbb témaköreinek ismertetésével illusztrálta, hogy a szerző mennyire szólesen, a nemzetközi összefüggésekig, a bel- és külpolitika egységében, társadalmi és pártszervezeti kapcsolódásokra is kiterjedően vizsgálja a témát. A második fejezettel kapcsolatban külön is kiemelte: az 1945. évi nemzetgyűlési választásokról rajzolt kép világosan mutatja, hogy a szerző nem marad meg eddigi ismereteink keretei között; a válasz tójogi törvény és a körülötte folyó vita leírása igen izgalmas, érdekfeszítő és máig tanulságos történelmi analízis, A IV. fejezettel kapcsolatban is utalt például arra, hogy a szerző a bankok államosításáról,