Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

1229 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL menti viták azonban azt is megmutatták, hogy ezzel a nemzetgyűléssel baloldali jellegű fordulatot nem lehet végrehajtani amagyar belpolitikában. 1947. július 25-énTildy Zoltán köztársasági elnök feloszlatta a parlamentet, hogy az — újabb választások alapján — olyan törvényhozásnak adja át helyét, amely majd kedvezőbb lehetőségeket nyújt azoknak a törvényhozási feladatoknak a megoldására, amelyek közelebb hozhatják a néphatalom győzelmének időpontját Magyarországon. Az új választások előkészítésével, a résztvevő pártok — 10 párt indult a választásokon —- választási programjaival, küzdelmeivel, a választások lezajlásával és az eredmények értékelésével foglalkozik a disszertáció utolsó fejezete. A választások ügye véglegesen Nagy Ferenc miniszterelnök távozásával, illetve lemondásával dőlt el, bár a munkáspártok vezetőiben már 1947 elején is felmerült az a gondolat, hogy a nemzetgyűlés megbízatásának a lejárta előtt újabb választások kiírásával tisztázzák a belpolitikai erőviszonyokat. Az MKP a választásoktól azt várta, hogy a baloldal olyan mértékben fog megerősödni a törvényhozásban, amely lehetővé teszi majd a III. Kongresszuson megfogalmazott célkitűzések megvalósítását. Az SzDP vezetői azt tartották a legfontosabbnak, hogy a választás a két munkáspárt vonatkozásában tisztázza az erőviszonyokat — mégpedig az SzDP javára. Az NPP vezetői abban bíztak, hogy pártjuk jelentősen megerősödve kerül ki a választási küzdelemből. Az FKGP Dobi István vezette balszárnya a választásoktól nemcsak a koalíción, hanem a párton belüli erőviszonyok tisztázódását, a balszárny helyzetének és pozícióinak a megszilárdulását várta. Az „alkotmányvédők", s velük a párt képviselőcsoportja tagjainak többsége végig ellenezte a választásokat. Az újabb választások kiírásának gondolatával szinte egyidejűleg merült fel a baloldalon a választójogi törvény módosításának a szükségessége. A vonatkozó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés többsége 1947. július 23-án elfogadta. Az új törvény számottevően szűkítette a választók ós részben a választhatók körét is, az életbeléptetett korlátozások ós szűkítések azonban nem változtattak a választójog alapvetően demokratikus jellegén. A koalíciós pártok a választások szervezeti előkészítése és a választási programok kidolgozása terén is általában megelőzték az ellenzéki pártokat. A baloldali pártok választási programjának „gerincét" lényegében a 3 éves terv célkitűzései jelentették. A korábbiaknál nagyobb figyelmet fordítottak programjaikban a parasztság követeléseire; állást foglaltak a magántulajdon mellett. Valamennyien megígérték a vallásszabadság biztosítását és tervbe vették az állam és az egyház viszonyának rendezését is. Az FKGP, bár külön választási programot nem dolgozott ki, választási propagandájában szembetűnő kettősség mutatkozott: egyrészt elég határozottan képviselte a baloldali pártokkal való együttműködés politikáját, másrészt pedig az 1945-ös választási jelszavainak „modernizálásával" igyekezett hajdani, különösen polgári választóit megtartani. A polgárság, pontosabban a középrétegek szavazatainak megszerzését tűzte ki célul az MKP, a PDP ós részben az időközben megalakult Független Magyar Demokrata Párt is. E három párt tulajdonképpen csak „lojális" ellenzéke kívánt lenni a koalíciónak a választásokon. A választási küzdelemben — programjából is kitűnően — két párt vállalkozott a koalíció ellenzékének a szerepére. A Demokrata Néppárt (Barankovics-párt) és a Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer-párt). A Schlachta Margit-féle Keresztény Női Tábor lényegében a DNP programját „egészítette ki", konzervatívabb kiadásban. A koalíciós pártok felújították az 1945. évi választási szövetségüket. Előzetes nyilatkozatukat azonban nem igazolták a választási kampány későbbi eseményei. A baloldali pártok ugyanis valójában az FKGP választási kilátásait igyekeztek gyengíteni. Ugyanakkor éles ellentétek keletkeztek egyrészt a két munkáspárt között — a választási bizottságok összetételével és a választási névjegyzékből való kihagyásokkal kapcsolatban, majd az MKP részéről felvetett azon koncepció miatt, hogy egyesíteni kellene a két