Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

1230 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL munkáspártot, — másrészt az SzDP és NPP között. Ez utóbbinak oka a paraszt szavazatok elnyeréséért folytatott versengés volt. Az „egymással elfoglalt" koalíciós pártoknak ténylegesen kevés erejük maradt az ellenzéki pártok elleni közös fellépésre. Emellett meglehetősen le is becsülték az ellenzék erejét; csak a választási küzdelem végső szakaszában kezdték felismerni, hogy az ellenzék a vártnál jóval nagyobb erőt képvisel. Az ellenzékkel kapcsolatos magatartásukat azonban a koalíció tagjai még akkor sem hangolták össze és így fordult elő végső fokon, hogy „mindenki mindenki ellen" küzdve érkeztek el a pártok 1947. augusztus 31-éhez, a választások napjához. A választásokon az MKP szerezte meg az első helyet 22%-os eredményével, amely ugyan még nem jelentett abszolút többséget, de kétségtelenül bizonyította, hogy az MKP az ország legnagyobb, legerősebb pártja lett. Hasonlóan előretört az NPP is, 9%-os eredményével. Ugyanakkor számottevően visszaesett az SzDP (14,6%) és az FKGP (15,1%). A koalíció tagjainak a szavazatok 60,6%-a azonban nem egyszerűen csak abszolút, hanem jelentős többséget is biztosított az új országgyűlésben. De a választások arra is rávilágítottak, hogy a polgári jobboldal még mindig jelentős befolyással rendelkezik, ami különösen a DNP-ra (16%) és a MFP-re (14%) esett szavazatok révén vált nyilvánvalóvá. A többi ellenzéki párt (MRP — 1,7%; PDP — 1,1%; FMDP — 5,1%) a választásokon sem játszott érdemleges szerepet. A választások számszerű eredményénél azonban nem kisebb jelentőségű volt a baloldal szempontjából az a tény, hogy a népi demokrácia polgári ellenzői alapjában véve kiszorultak a Függetlenségi Frontból, illetve a koalícióból ós a jövőben csak nyilt ellenzékként léphettek fel. Az 1947. évi választás a népi demokrácia szocialista jellegű továbbfejlesztéséért folytatott küzdelem kiemelkedő jelentőségű eseménye, állomása volt — állapítja meg értekezése végén Balogh Sándor; — nem döntötte el ugyan egymagában a hatalom kérdését, de nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az MKP a korábbinál sokkal kedvezőbb politikai feltételek között vezethesse a munkás- és a dolgozó paraszttömegek harcát a néphatalom, a proletárdiktatúra kivívásáért. Az értekezés vitáján elsőként Arató Endre a történelemtudományok doktora ismertette opponensi véleményét. Marxista historiográfiánk egyik számottevő eredménye, hogy szóles forrásbázison alapuló nagy monográfiák születnek, amelyek olyan igénnyel lépnek fel, hogy a korszak, illetve témakör problémáit hosszabb időre a megoldáshoz közelítsék. Ezek közé tartozik Balogh Sándor értekezése is — állapította meg. Kiemelte a továbbiakban, hogy a disszertációban feldolgozott anyag komplex: a sokszínű, kifejezetten belpolitikai fejtegetéseken túl, azzal szoros összefüggésben, értékesek a külpolitikai fejezetek és részletek, a gazdasági vonatkozások, amelyek felölelik az egész gazdasági életet. A disszertáció rendkívül differenciáltan tárgyalja a belpolitikai eseményeket. Nemcsak a különböző pártok tevékenységét, az egyes eseményekre való reagálásukat vizsgálja meg, hanem a pártok belső viszonyait, különböző csoportjaiknak magatartását, — a Szociáldemokrata, a Kisgazda és a Parasztpártban egyaránt három irányzat volt, — egymás közti kapcsolataikat és ellentéteiket, pártközi tárgyalások egész sorát, azok bonyolult mechanizmusát mutatja be, s mindezt az igen mozgalmas két esztendő valamennyi jelentős eseményével összefüggésben. Az opponens véleménye szerint az értekezést a szerző szélesen alapozta meg, a nemzetközi viszonyokkal való indítás, a nagyhatalmak közötti ellentéteknek és több kelet-európai ország viszonyainak bemutatásával jó hátteret ad a belpolitikai vizsgálatokhoz. Külön kiemelte azt is, hogy a disszertáció széles forrásbázison alapul, amelyben a színvonal és a terjedelem összefüggésben van egymással. A disszertáció — hangsúlyozta Arató Endre — pártos, marxista—leninista, elkötelezett mű, amely a népi demokratikus, illetve szocialista átalakulást tekinti a fejlődés, a haladás irányának, s ennek megfelelően az MKP tevékenységét, amely párt e célkitűzés élharcosa volt — elkövetett hibáit nem takargatva — magasra értékeli és