Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

1228 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL felmérni, de annyi nyilvánvaló volt, hogy az összeesküvés felszámolása jelentős szerepet játszhat a koalíciós pártok viszonyának további alakulásában, s nem utolsó sorban a baloldal és a jobboldal koalíción belüli erőviszonyának alakulásában. A köztársaságellenes szervezkedés leleplezése kétségtelenül újra közelebb hozta egymáshoz a baloldali pártokat, ugyanakkor a koalíción belül az FKGP mindjobban elszigetelődött. A kisgazdapárti jobbszárny és a centrum jobbfelé húzó részének sorai „fellazultak" és átmenetileg demoralizálódtak. A centrum párton belüli súlya is csökkent, nemcsak Kovács Béla kiválása miatt, hanem azáltal is, hogy Nagy Ferenc mind a pártban, mind a politikai életben jórészt elveszítette régebbi tekintélyét. Ismét növekedett viszont Tildy Zoltán és a párt balszárnyának szerepe a politikai életben. Az FKGP soraiból közel 50 nemzetgyűlési képviselő (Pfeiffer Zoltán, Futó Dezső, Pártay Tivadar stb.) és pótképviselő vált ki. A párt fővárosi, kerületi, megyei és járási vezetőségeiből is számos „régi" ember került ki. Az ország legtöbb vidékén a helyi szervek működése megbénult és a tagság tömegesen hagyta el a pártot. A bekövetkezett változások azonban még nem jelentették a „fordulatot". A március 11—13-án kötött pártközi egyezményeket is, amelyek az összeesküvéssel összefüggő kérdéseket voltak hivatva lezárni és a koalíció együttműködését helyreállítani, végsősoron mind az FKGP, mind a baloldali pártok, s főleg az MKP csupán olyan kompromiszszumnak tekintették — állapítja meg a szerző —, amely „új" kiindulópontul szolgálhatott a további politikai küzdelmekhez. A koalíció pártjai végső fokon a parasztság tömegeinek megnyerésére, illetve megtartására építették fel terveiket. Az MKP jelentősen megerősítette befolyását az UFOSz megszervezésével. Az FKGP-ból kiábrándult paraszti tömegek azonban nagyrészt visszahúzódtak a politikai élettől. A hatodik fejezet a köztársaságellenes összeesküvés leleplezése utáni időszakról, a baloldali pártok befolyásának növekedéséről és az FKGP felbomlási folyamatáról ad számot. 1947 tavaszán a koalíció bal- és jobboldalának az útjai — a külpolitikában — szótválóban voltak egymástól. A fentebb említett pártközi megegyezés a belpolitikában nem mutatkozott tartósnak. A koalíció sorsát ebben az időszakban nagymértékben befolyásolták a fakultatív vallásoktatás bevezetése és a 3 éves terv előkészítése nyomán kirobbant politikai harcok. A koalíción belüli ellentétek nyilvánvalóvá tették, hogy a magyar belpolitika minden eddiginél súlyosabb válság felé halad. A koalíció baloldalának és jobboldalának érdekei között olyan mély szakadék támadt, amely a pártközi megegyezések szokásos módján már nem volt áthidalható. Az FKGP és Nagy Ferenc politikája zsákutcába jutott. A miniszterelnöknek lassan bekövetkező elszigetelődését — a koalíción és saját pártján belül is — csak betetőzte az a tény, hogy a baloldal célkitűzéseit nem akarta, a jobboldalét pedig 1947 májusában nem merte vállalni. A Truman-elv meghirdetése után a magyarországi baloldali erők nem nézhették többé a „régi szemmel" a belpolitikai események alakulását. Létérdekeik fűződtek ahhoz, hogy minél előbb és véglegesen magukhoz ragadják a politikai kezdeményezést, egyszer s mindenkorra kizárják annak a lehetőségét, hogy az FKGP, illetőleg személy szerint Nagy Ferenc Magyarországon is esetleg a francia-olasz „példával" kísérletezzék. A Nagy Ferenc bukását követő nyugati — főleg amerikai — nyilatkozatok és ellenséges sajtókampány nem maradt hatás nélkül a magyar közvéleményre. A polgári jobboldalra mért csapás azonban olyan súlyos volt, hogy az egyelőre képtelen volt komolyabb akciókra. Ugyanakkor a baloldali pártok mellett az FKGP új vezetői — élükön Dobi Istvánnal — sőt a PDP és az MKP is a belpolitikai helyzet mielőbbi konszolidálása mellett foglalt állást. A Dinnyés-kormány a 3 éves terv törvénybeiktatásával és a békeszerződés ratifikálásával lényegében teljesítette feladatát. Az említett kérdésekkel kapcsolatos parla-