Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

VITA Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947 Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról Balogh Sándor: „Parlamenti és pártharcok Magyarországon a felszabadulás után (1945—1947)" című doktori értekezésének vitáját Pach Zsigmond Pál akadémikus elnökletével 1972. november 30-án tartották meg. A több mint kétezer oldal terjedelmű disszertációt a szerző hét fejezetre osztotta, amelyekben a felszabadulás utáni magyar társadalom osztályainak harcát, s különösen az őket képviselő politikai pártok küzdelmének történetét vizsgálja a második világháború befejezésétől az 1947-es országgyűlési választásokig terjedő időszakban. Ennek keretében feltárja a koalíciós ós ellenzéki pártok politikáját, állásfoglalásait, valamint állásfoglalásaik indítékait a lényegesebb bel- és külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban. A pártok tevékenységét nyomon követi a politikai élet úgyszólván minden területén, de ezen belül is különös figyelmet szentel a parlamentnek, a korabeli politikai küzdelmek e fontos színterének. A népi demokratikus forradalmi fejlődés tárgyalt időszakának történetét a nemzetközi viszonyok alakulásával kölcsönhatásban tárgyalja. Az első fejezetben a felszabadulás utáni magyar társadalom osztályainak adott állapotát, különösen az őket képviselő pártok helyzetét mutatja be és vizsgálja az 1945-ös választások előtti időszakban. Magyarországon 1945 derekára épültek ki azok a pártok, amelyek az osztályokat és a különböző társadalmi rétegeket a politikai életben képviselték. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak megakakulásakor öt párt, mégpedig a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Paraszt Párt, a Független Kisgazda és Polgári Párt, valamint a Polgári Demokrata Párt volt a tagja. A két munkáspártnak a felszabadulás után lényegében sikerült megvalósítania azt, hogy a munkásosztály körében kizárólagos befolyása legyen. A parasztság körében érvényesülő befolyásukat nagymértékben gyengítette az a körülmény, hogy az SzDP itt nem tudott eléggé hatékony tényezővé válni. A két munkáspárt gyengébb paraszti befolyását a NPP bizonyos fokig ellensúlyozta, elsősorban a szegény- és újonnan földhöz jutott parasztság körében. A baloldali pártok a parasztság jelentős tömegeit azonban egyelőre még együttesen sem tudták befolyásolni. így a parasztság ki volt téve annak a veszélynek, hogy a politikában nem balfelé, hanem a Kisgazdapárt és a PDP felé tájékozódik. A baloldalon a helyzetet az is bonyolította, hogy — az MKP-t kivéve — a követendő politika tekintetében közel sem voltak egységesek a pártok, s ennek hatása egymáshoz való viszonyuk alakulásában is kifejezésre jutott. A működő pártok valamennyien hivatalosan a „demokrácia" jelszavával és az MNFF programjának jegyében próbálták a társadalom különböző rétegeit maguk mögött felsorakoztatni. A Kisgazdapárt Polgári Tagozata mellett egyedül a PDP vallotta magát hivatalosan is a polgárság pártjának. Sőt, még ez a párt is csak a „haladó" polgárságot, a közép- és kispolgárság egy részét, valamint az értelmiséget kívánta a politikai életben képviselni. Ez azt jelentette, hogy az említett pártok a városi burzsoázia és a volt középosztály képviseletét csak felemás módon vállalták magukra. így többek között a polgári konzervatív és liberális csoportok, vala-10*