Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1220 MERÉNYI I.ÁSZLÓ lapja is. A polgári baloldal sajtója ezekben a napokban ismét hangsúlyozta, hogy a magyar népnek érdeke a balkáni nemzetekkel való jóviszony.15 5 A munkapárti kormány július első felében távoltartotta magát a háborús uszítástól. Jelentős különbség volt azonban Tiszáék ós a polgári baloldal békemegnyilvánulásai között. Míg a polgári demokratikus és liberális ellenzék sajtója éles hangon ítélte el az uszítást („romlott fantázia játékának" és „lelkiismeretlen őrültségnek" nevezve azt)15 6 — a Munkapárt jóval óvatosabb kritikai megjegyzéseket tett. Míg a baloldal leleplezte azokat, akik a hisztériakeltés mögött álltak (azaz a bécsi hadseregszállítókat, katonai vezető köröket és „desperadó politikusokat")15 7 — Tiszáék ettől viszont nagyon is tartózkodtak. A haladó polgári sajtó kétszer is közölte Milankovics budapesti szerb főkonzul nyilatkozatát a két ország közötti normális jó kapcsolat szükségességéről15 8 ós állást foglalt maga is emellett.15 9 (Ez kétségtelenül erkölcsi bátorságról tanúskodott az adott helyzetben !) Tiszáék sajtója viszont továbbra is „szláv veszedelemről" cikkezett.18 0 A helyes elvi állásfoglaláson túlmenően azonban a magyar baloldal egyéb lépéseket nem tett a béke megvédésére. Nagy szükség lett volna pedig arra, hogy — 1912-höz és 1913-hoz hasonlóan — ismét kibontakozzék a tömegek háborúellenes mozgalma. Ez úttal azonban elmaradt a lakosság széles rétegeinek mozgósítása az agresszió veszélye ellen. Egyetlen antimilitarista gyűlést vagy tüntetést sem szerveztek június végén és július első felében. A szocialisták és a polgári baloldali csoportok tartottak ugyan összejöveteleket ezekben a hetekben. Ezeken a rendezvényeken azonban csupán belpolitikai kérdésekkel foglalkoztak, míg a háború problémáját megkerülték. Ez súlyos hiba volt. Ez a passzivitás ugyanis végeredményben elősegítette azt, hogy később az utca a háborús uszítók befolyása alá kerüljön. A függetlenségi balszárnyat meglehetősen gyengítette az a tény, hogy Károlyi Mihály távol volt. Ő — más baloldali politikusok társaságában — július 4. óta az USA-ban tartózkodott. Számos gyűlésen mondott beszédet; ezeken — a hazai belpolitikai helyzet ismertetésén túlmenően — időnként a béke kérdésére is kitért. (így Lorrain városában kimondta: „a magyar és a szerb nép között nincsen ellentét.")181 Károlyi amerikai útja nem tekinthető feleslegesnek. Az adott válságos helyzetben azonban jelenlétére otthon lett volna nagy szükség. Távollétét az ellenzéki jobbszárny kihasználta. A Függetlenségi Párton belül Apponyiék túlsúlyra jutottak. Ennek hatása kezdett megnyilvánulni abban, hogy az ellenzéki lapok abbahagyták a német szövetség elleni kritikákat, a Monarchia fegyverkezését pedig már csak igen óvatosan bírálták. Július közepén alapvető fordulat következett be a Monarchia vezető köreinek magatartásában. Szövetségesük: a német militarizmus ugyanis felkészültnek érezte magát a hadviselésre, és ezért a háború megindítására biztatta Ausztria-Magyarországot.182 Berlin állásfoglalása eldöntötte a Monarchia uralkodó körein belül eddig meglevő vitát. A július 14-i közös minisztertanácson a mérsékeltek is elfogadták Conradék álláspontját. Tisza is — megváltoztatva eddigi magatartását — a háború támogatója lett.1 '3 Ezzel megszűnt a mintegy két év óta meglevő különbség a katonai párt és a mérsékeltek között. Most már az osztrák-magyar uralkodó körök egységesen az azonnali háború hivei lettek. 155 MO, 1914. július 7., PN, 1914. július 9. stb. 158 PN, 1914. július 7., V, 1914. július 2. stb. 157 PN, 1914. július 7., V, 1914. július 19. stb. 158 MO, 1914. július 9. és július 14. 159 MO, 1914. július 7., V, 1914. július 15. stb. 180 Budapesti Hírlap, 1914. július 11. 181 Károlyi: i. m. 87. ie *0alántai József: Magyarország az első világháborúban. Bp., Gondolat. 1964. «5—100. 183 Diószegi: i. m. 85.
