Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1221. Július közepétől kezdve hallatlan méretű háborús uszítás vette kezdetét az egész Monarchiában. „Igenis készen vagyunk a fegyveres fellépésre"16 4 — jelentette ki Tisza a parlament július 15-i ülésén. A jobboldali ellenzék is háborút sürgető megnyilvánulásokat tett.16 5 A hisztériakeltés kezdett erősen hatni a közvéleményre. A háborús hangulat érdekében — ügyes taktikával — fel tudták használni azt az idegességet is, amit az előző hetek bizonytalansága keltett a lakosságban. „Legyen végre valami, mert ez így tovább nem maradhat !"1, e — az ilyen jelszavak nem maradtak hatástalanok. Közben már híre terjedt annak, hogy a Monarchia ultimátumot fog intézni Szerbiához, igen kemény követelésekkel. A július 14—24. közötti tíz nap folyamán a szocialisták továbbra is felléptek a háborús uszítás ellen.16 7 Ugyanezt tette a polgári baloldal is. „Nem igaz, hogy a dolgozó vagy gondolkozó Magyarország soraiban a szerb háborúnak hivei volnának"16 8 — írta a radikális sajtó. A köztársaságiak lapja megállapította: a trónörökös tragédiája megérdemelt volt, mert megsértette „a Balkán a balkáni népeké" elvet. „Rettentő azonban, hogy ezt . . . nem látja se a magyar sajtó, se a közvélemény, se a képviselőház. Es mivel senki sem látja: ebbe a vakságba pusztulhat bele Magyarország."169 A baloldali függetlenségiek orgánuma pedig az ultimátumról megállapította: ez a jegyzék „azt az impreszsziót kelti, . . . hogy a monarchia le akar számolni Szerbiával."17 0 A helyes elvi állásfoglalást azonban ezúttal sem követték tettek. Egyedül a radikálisok rendeztek július 19-én háborúellenes gyűlést Versecen.17 1 A polgári baloldal azonban egyetlen más alkalommal sem szervezett megmozdulást a béke megvédésére. Hasonló tétlenség jellemezte a szociáldemokraták magatartását is. Ebben a vészterhes időszakban felemelték intő szavukat haladó íróink és költőink is. Ady Endre „Elhanyagolt véres szívünk" című versében a küzdelem folytatására hívta fel a progresszió híveit, „ha orkánzik a Mindenség is".17 2 A hadbalépós hírére pedig kijelentette: „nekünk egyformán végünk, akár elveszítjük, akár megnyerjük a háborút," mert győzelem esetén „német lesz itt minden".17 3 Móra Ferenc egyik cikkében éppen ezekben a napokban leplezte le, hogy a háború okozóit „császári várakban, országházakban és börzepalotákban" kell keresni.17 4 A trónörökös halála miatti uszításról megvető hangon írta Gábor Andor: „Rég nem gyászoltak az élők oly förtelmesen, mint most."17 5 „Háború lesz ... A magyarságnak vége ... A költészetnek vége. Az európai műveltségnek vége"17 8 — jelentette ki pesszimista hangon Kosztolányi Dezső ezekben a napokban. „Senki se figyel ránk, és senki se törődik velünk"17 7 — a humanista értelmiség jogos panaszát Babits Mihály fejezte ki. Július 24-én hozták nyilvánosságra az ultimátumot. Ettől kezdve a polgári baloldal ellenállása a háborús veszéllyel szemben megszűnt. Ezt legjobban a liberális ellenzék 164 Képviselőházi Napló, 1914. július 15. 165 Uo. 166 Pesti Hírlap, 1914. július 16., PN, 1914. július 16. stb. 167 N, 1914. július 17, 22, 23. 168 V, 1914. július 19. 169 KZ, 1914. július hó (21. sz.). Nagy Györgyék folyóiratának ez az utolsó száma július második felében jelent meg. 170 MO, 1914. július 26. 171 V, 1914. július 21. 172 Ady versét a Világ 1914. július 14-i száma közölte. 173 Ady Lajos: Ady Endre. Bp., Amicus kiad. 1923. 196—197. 174 Szegedi Napló, 1914. július 26. 176 Gábor Andor: Pesti sirámok. 356. > 176 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Bp., Révai. 1938. 207. 177 Pók Lajos: Babits Mihály alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., Szépirod. Kiadó. 1967. 76. 9 Századok 1973/5-0
