Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1211. bojkottjával szakítva — részt fog venni a tanácskozáson." Károlyi november 18-án kijelentette: „ennek a delegációnak a törvényessége ellen tiltakozunk", mégis részt vesz benne az oppozíció, mert a Monarchia kül- és hadügyi politikáját bírálni akarja itt.45 Erre a kritikára sor is került. Károlyi november 21-i felszólalásában élesen támadta a Monarchiának a két balkáni háború alatti magatartását.4 6 A december 3-i ülésen pedig Lovászy Márton függetlenségi képviselő tiltakozott „az oktalanul fokozódó fegyverkezések ellen".4 7 Károlyi december folyamán többször felszólalt a bécsi kül- és hadügyi politika ellen.4 8 A katonai költségvetést Apponyi is bírálta, de jóval óvatosabb formában.4 " A delegációs tárgyalások hatásos fórumot jelentettek az ellenzék számára, és ezt igyekezett is kihasználni. Nem tudott azonban változtatni azon, hogy az osztrák és a magyar delegátusok többsége a hivatalos politikát támogatta.5 0 Károlyi és társai itt elhangzott (egyébként reális meglátásokat tükröző) beszédei csak akkor képezhettek volna tényleges erőt, ha egy őket támogató tömegmozgalom áll mögöttük, teljes súlyával. A nép széles rétegeinek mozgósítása azonban most is elmaradt. Tiszáék pedig nem sokat törődtek a továbbiakban az ellenzék véleményével. Ez utóbbi képviselőinek távollétében a munkapárti parlament 1914. január 28-án akadálytalanul megszavazta a létszámemelést.5 1 A továbbiakban a polgári baloldal harcát kétségtelenül nehezítette az a körülmény, hogy a katonai terhek kérdésében befejezett tényekkel álltak szemben. A demokratikus ós liberális ellenzék azonban a harcot nem hagyta abba. Sajtója többször támadta a katonai kiadásokat.5 2 A függetlenségiek 1914 első hónapjaiban különösen a flottafejlesztési terveket részesítették éles kritikában. Joggal mutattak rá: ha valóban a Monarchia tengerpartjának védelme a cél, akkor semmi szükség sincs óriáscsatahajók gyártására.5 3 Február és május között a baloldali sajtó cikkei sokat foglalkoztak a hadsereg és a hadiflotta túlzott kiadásaival. Helyesen utaltak arra, hogy ezek Magyarország gazdasági életére súlyos következményekkel járnak.5 4 (Egyébként a május 20-i minisztertanács is beismerte bizalmasan azt a tényt, hogy a honvédelmi tárcánál „túlkiadás" jelentkezett.)5 5 A függetlenségi balszárny már 1913 őszén büszkén vallotta magát antimilitaristának.5 6 A demokratikus ellenzék: a radikálisok5 7 és a köztársaságiak5 8 is hasonlóan foglaltak állást. Ezzel egyáltalán nem értett egyet a konzervatív oppozíció. A függetlenségi párt 1914. január 27-i értekezletén Apponyi elítélően nyilatkozott a hazánkban növekvő antimilitarista mozgalomról, melynek „abszolúte nem vagyok barátja".5 9 Ettől kezdve a közös ellenzéki megmozdulásokon a függetlenségi jobbszány már tartózkodott a Mon -"PN, 1913. november 11. 45 MO, 1913. november 18. 46 PN, 1913. november 22. 47 V, 1913. december 4. 48 PN, 1913. december 2, 10, 14, 18. 49 Pesti Hírlap, 1913. december 12. 50 A delegációk ülésszaka 1913. december 27-ón úgy zárult le, hogy Berchtold külpolitikai irányvonalát a delegátusok többsége támogatta. 51 Képviselőházi Napló, 1914. január 28. 52 MO, 1914. február 11., PN, 1914. február 22. stb. 53 Batthyány: i. m. I. 45—47. 54 PN, 1914. március 27., MO, 1914. április 14. stb. 55 Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából. Összeáll. Iványi Emma. Bp., Akad. Kiadó. 1960. 55—58. 56 MO, 1913. október 12. 57 V, 1913. november 11. 58 Kossuth Zászló (a továbbiakban KZ, az Országos Kossuth Lajos Párt 1914 februárjában megindult hetilapja, a Kossuth Lajos Lapja jogutóda), 1914. február 8. 6—7. 59 PN, 1914. január 29.
