Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1212 MERÉNYI I.ÁSZLÓ archia fegyverkezésének bírálatától. Justhék pedig továbbra is fenntartották a közös pártkereteket Apponyiékkal, s ez erősen megkötötte kezüket a militarizmus elleni harcban. Apponyiók pálfordulása azonban nem jelentette a hadügyi terhek elleni harc befejezését. A demokratikus ellenzék 1914 elején — elkésve bár — elhatározta magát arra, hogy ezt a problémát a népgyűlések témájává teszi. Az első példa erre a köztársaságiak február 22-i szentesi megmozdulása volt, hol a katonai kiadások ellen hoztak határozatot.6 0 A demokratikus csoportok példáját két hónap múlva a liberális ellenzék is követte. A függetlenségi baloldal április 19-i kiskunfélegyházi népgyűlésen Holló, Lovászy és Buza Barna képviselők egyaránt elítélték a 420 milliós hadügyi költségvetést.'1 „Ne növeljük a hadsereg létszámát !"6 2 — követelte a 15 ezres tömeg a májusi 17-i hódmezővásárhelyi megmozduláson. Hasonló határozatot hoztak a május 31-i zentai gyűlésen.6 3 A katonai kiadásokat ítélték el a június 7-i mezőtúri, 10-i szentesi, 11-i csongrádi, 12-i ceglédi és 14-i battonyai tömegdemonstrációkon is.6 1 Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott a budapesti kisiparosok és kiskereskedők június 19-i gyűlése is (a függetlenségiek ós a Kossuth Párt rendezésében).6 5 A katonai terhek elítélése azonban elkésett, mert — befejezett tényekről lévén szó — segíteni már nem tudott a problémán. 1913/14 folyamán a radikálisok is agitációt indítottak a militarizmus ellen. Hibájuk azonban az volt, hogy a kérdést inkább általánosságban tárgyalták, de keveset foglalkoztak konkréten a Monarchia fegyverkezésével. (Jellemző példa rá Csécsy Imre cikke. Helyesen leplezte le, hogy a háborús előkészületek a hadiszállító tőkések részére kitűnő üzletet jelentenek, de nem is utalt megfelelő példákra Ausztria-Magyarország esetében.)6 6 Sajtójuk azonban időnkónt elítélte Bécs hadügyi kiadásait.6 ' Az Országos Radikális Párt 1914. június 6-i megalakulásakor elfogadott program pedig a militarizmus megszüntetését követelte ós hangsúlyozta: „a külpolitikában kalandos, imperialista és militarista vállalkozások helyett békepolitikát akarunk folytatni."'8 A befolyásuk alatt álló galüeisták is hasonló állásfoglalást tanúsítottak.6 9 3. Harc a német szövetség ellen 1913114-ben A magyar közvéleményben évtizedek során valóságos dogmává lett az, hogy nemzeti érdekeink és biztonságunk megóvásának egyedüli útja a Németországgal való szoros barátság. Ennek formai keretét a német — osztrák-magyar — olasz „hármasszövetség" jelentette. Ez 1883-ban még lehetett egyenjogú államok kapcsolata, 1913-ban azonban már nyomasztóan érvényesült benne Berlin túlsúlya. A külpolitikai kérdésekkel évtizedeken át nem sokat törődő magyar közvélemény a német szövetség szükségességét úgyszólván kritika nélkül magáévá tette.7 0 1912/13 azonban bizonyos fordulatot hozott ezen a téren is. A magyar baloldalnak rá kellett döbbennie: Bécs katonai pártja 60 KZ, 1914. március 1. 13. 61 MO, 1914. április 21. 62 KZ, 1914. május 24. 63 MO, 1914. június 3. 64 PN, 1914. június 9, 12, 13 és 16. 65 MO, 1914. június 20. 66 SzG, 1914. november, 343—344. 6'V, 1913. november 18., 1914. február 22. stb. 68 Mérei: i. m. 122—124. 69 Tömöry: i. m. 87—88. 70 A német szövetségtől való elszakadásra csak olyan rövidéletű és megalapozatlan kísérletek történtek, mint Ugrón Gábor próbálkozásai a franciákhoz való közeledésre; ezeknek azonban nem volt jelentékeny visszhangjuk.
