Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1205. elítélte a hivatalos külpolitikának a nemzetközi feszültséget növelő lépéseit, melyek azt célozzák, hogy „ellenszenvet keltsenek irántunk a Balkánon".11 8 Április 20-án a marosvásárhelyi népgyűlés emelte fel tiltakozó szavát a Monarchia kardcsörtetésé ellen.11 9 Montenegro hadserege április 22-én elfoglalta Szkutari városát. Ez az ügy — tekintettel a hely stratégiai fontosságára — egyszerre olyan feszültséget teremtett, mely emlékeztetett 1912 novemberének vészterhes napjaira. A Monarchia kormánya „erélyes rendszabályokat" követelt a kis délszláv áham ellen,120 sőt hamarosan azzal fenyegetőzött, hogy „egymaga fog fellépni" Montenegróval szemben.12 1 Ez ismét közel hozta a világháború veszélyét. A Monarchia ráadásul május I-én ultimátumot intézett Montenegrohoz: ha 48 órán belül nem nyilatkozik késznek Szkutari kiürítésére, fegyverrel lesz erre kényszerítve.12 2 (Ez Bécs részéről irreális lépés volt, mivel e kardcsörtetéssel teljesen elrontotta viszonyát Oroszországgal és a délszláv államokkal.)12 3 A szkutari ügyben a Monarchia katonai pártja és a mérsékelt csoportok együttesen léptek fel. A közvélemény azonban felemelte tiltakozó szavát egész Ausztria-Magyarország területén. Hazánkban is szükség volt arra, hogy az 1912 őszihez hasonló méretekben bontakozzanak ki a békeakciók. A munkásosztály részéről nem is hiányzott a harckészség. A hagyományos május 1-i ünnepségek 1913-ban harcos antimilitarista demonstrációkká változtak az egész országban.12 4 Megjegyzendő, hogy ezekbe a megmozdulásokba bekapcsolódtak a polgári demokratikus csoportok is. Budapesten a galileisták, Makón, Hódmezővásárhelyen és még néhány más viharsarki városban pedig a köztársaságiak tüntettek együtt a szocialistákkal a békéért.12 5 A liberális ellenzéktől is aktív fellépést várt a közvélemény. Kétségtelen, hogy a „függetlenségi és 48-asok" szintén elítélték a Monarchia háborús fenyegetőzését „Vajon Szkutari miatt fegyverrel kell-e rárontanunk egy maroknyi népre, s fiaink, testvéreink drága . . . vérének kell-e pirosra festeni Montenegro kopár, sziklás szirtjeit?"126 — ilyen és ehhez hasonló kommentárokat gyakran közölt sajtójuk. Győr megye közgyűlésén pedig a függetlenségiek határozatot fogadtattak el a világbéke és a nemzetközi leszerelés érdekében.1 2 ' (Ez volt az első eset hazánkban, hogy egy törvényhatóság ilyen döntést hozott !) A Justh-párt azonban ennél többet nem tett. Háborúellenes agitációja népgyűléseken és tüntetéseken nem realizálódott. A függetlenségi balszárny számára most is terhes megkötöttséget jelentett a konzervatív úri ellenzékkel fennálló kapcsolat. Apponyiék és Zichyék ekkor már (1912 őszi állásfoglalásukkal szakítva) a Monarchia hivatalos külpolitikáját támogatták.12 8 Ez utóbbiak visszautasították Justhék és Károlyiók javaslatát, hogy lépjenek fel a háborús veszéllyel ezemben. A „szövetkezett ellenzéki pártok intéző bizottságának" május 3-i ülésén csapott össze a legerősebben a két álláspont. Justh itt „a háborúval szemben való nyilvános tiltakozást" követelte. Ezt a jobboldaliak elutasították, mert „ebből erőt meríthetnek a monarchia ellenségei".12 9 Amikor pedig Justhék indítványozták, hogy május 5-én menjenek be az ellenzéki képviselők az Országházba ós külpolitikai tárgyú 118 MO, 1913. április 20. 119 MO, 1913. április 22. 120 Außenpol. VI. kötet 6704 és 6705 sz. okmányok. 121 LBR II. rész 13,238 sz. okmány. 122 Außenpol. VI. köt. 6856 sz. okmány. 128 Diószegi: i. m. 325. 124 N, 1913. május 3—6—6—7. 125 Uo. 126 V, 1913. május 3. 12 'V, 1913. április 26. 128 Egyetértés, 1913. április 30. és május 1. 129 V, 1913. május 6. 8 Századok 1973/5-6
