Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1206 MERÉNYI I.ÁSZLÓ interpellációkkal hozzák zavarba a kormányt, — Apponyiók ezt is elvetették.13 0 A függetlenségi balszárny álláspontja a vita során reális és helyes volt. Hibát követett el viszont azáltal, hogy — az „intéző bizottságtól" függetlenül — önálló tömegmegmozdulásokat nem szervezett a béke érdekében. „Mondjuk ki a keserű igazságot - írta Nagy György ezekben a napokban —, a fórum mai ellenzéke siralmasan gyenge ... A nagyhatalmi hóbort véres vágóhídra viszi a magyar anyák gyerekeit. Hol az ellenzéknek lázadó tiltakozása?"13 1 A köztársaságiak bírálata a liberális oppozícióval szemben jogos volt. Megjegyzendő azonban, hogy ők sem tudtak sokkal többet tenni. A polgári demokratikus tábor harca a háború ellen április végén és május elején kimerült hírlapi cikkekben és írói állásfoglalásokban. A polgári baloldalhoz közel álló Tóth Árpád,13 2 Karinthy Frigyes13 3 és Móra Ferenc13 1 emelték fel szavukat a békéért. A forradalmár Ady is ezt tette. „Halál kaszál gazos kertünknek alján" — e verssora a határainknál fenyegető háborúra célzott.13 5 A ezkutari válság időszaka a magyar háborúellenes mozgalom nagyarányú hanyatlásáról tanúskodik. Összehasonlítva az 1912 őszi nagyarányú gyűlésekkel, tüntetésekkel, ,,ellenparlament"-kísérlettel, élénk agitációval, — 1913 májusában mindezeknek csak sápadt visszfényével találkozunk. (Itt persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy az általános sztrájk kísérletének kudarca nagy mértékben csökkentette a tömegek aktivitását . . .) A ezkutari válság azonban — szerencsére — nem vezetett világháborúhoz. Montenegro — orosz tanácsra — május 3-án engedett.130 Ezért a másnapi osztrák-magyar közös minisztertanács elhatározta, hogy a Monarchia nem indít háborút. Május közepén a nemzetközi diplomácia végleg elsimította a válságot. A Monarchia utolsó kísérlete a nemzetközi légkör megzavarására május 12-én Ada-Kaleh aldunai sziget elfoglalása volt.13 7 Ez a lépés azonban nem keltett komoly visszhangot, nevetségessége miatt. „S mi is hódítottunk, ugye kérem?"13 8 — Tóth Árpád ironikus hangú kérdése jól fejezte ki a magyar polgári baloldal véleményét e parányi sziget ügyében. A nemzetközi feszültség érezhetően enyhült május második felében. A polgári baloldal a helyzet megváltozására úgy reagált, hogy a béke problémájával ismét szórványosabban foglalkozott. Május folyamán csak néhány cikk tárgyalta a Monarchia kard csörte tósét.13 9 A nyilvános népgyűlések közül csak a május 23-i nyírbátori ítélte el kifejezetten a hivatalos külpolitikát. A polgári baloldal kísérlete a május 18-i „nemzetközi békenap" megrendezésére — megfelelő tömegtámogatás híján — kudarcot vallott.11 0 Május 30-án békét kötöttek a balkáni államok és Törökország. Ezzel az első balkáni háború végetért. Ezt a fordulatot a magyar polgári baloldal sajtója örömmel üdvözölte.11 1 A liberális és demokratikus ellenzék úgy látta, hogy a háborús veszély most már 130 Budapesti Hírlap, 1913. május 6. 131 MK, 1913. május 14. (3. évf. 5. sz.) 1. 132 Debreczeni Nagy Újság, 1913. május 1. és május 3. 133 Karinthy Frigyes: Az egész város beszéli. I. 406—409. 134 Móra Ferenc: i. m. 465. 135 Földessy: i. m. 196. 136 Aussenpol. VI. kötet 6893. sz. okmány. 137 Aussenpol. VI. köt. 7013. sz. okmány. 138 Debreczeni Nagy Újság, 1913. május 18. 139 PN, 1913. május 6, 8, 10., V., 1913. május 16. 140 Az 1899-es hágai konferencián hozták azt a határozatot, hogy május 18. minden országban a „béke ünnepe". Az imperialista kormányok azonban ezt az évfordulót — érthető okokból — mindig elhallgatták. 141 MO, 1913. május 31. és V, 1913. május 31.
