Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1196 Monarchia magatartását, mert — földrajzi elhelyezkedésénél fogva — kezében volt a helyzet kulcsa. A balkáni konfliktus kezdetekor a Monarchia uralkodó köreiben kétféle irányzat jelentkezett. Az egyik tábor a Conrad tábornagy vezette ,,katonai párt" volt, mely azonnali agressziót sürgetett a balkáni népek ellen.2 A másik csoportot a mérsékelt politikusok alkották (élükön Berchtold külügyminiszterrel), kik az időpontot nem tartották alkalmasnak világháború kirobbantására. Ez utóbbi tábort támogatta a hazánkban hatalmon levő munkapárti Lukács-kormány is.3 A „katonai párt" erős nyomására a Monarchia hadvezetősége októberben a déli határokon katonai előkészületeket tett és részleges mozgósítást hajtott végre.4 Céltudatos fellépésükkel szemben a mérsékelt csoportok ellenállása határozatlan volt. Tiszáék is hajlamosak voltak engedékenységre a katonai előkészületek terén.5 Háború veszélye fenyegette a magyar népet 1912 októberében. E fontos probléma pedig nem lehetett a hatalmon levők egymás közötti belső ügye. Történelmi szükségszerűség volt, hogy maguk a néptömegek aktivan kiálljanak a béke ügye mellett. Elsőnek a munkásosztály lépett fel az agresszió tervei ellen. Október 6-án Budapesten és sok vidéki városban rendeztek szociáldemokrata gyűléseket, melyeken felszólították „az ország minden jó érzésű, a kultúra kincseit féltő, a haladás követeléseit magáévá tevő néprétegét, hogy mindenütt követelje nyomatékosan a béke fenntartását".® A munkásság felhívása kedvező visszhangra talált a polgári baloldal soraiban. Ez utóbbi szintén elítélte a Monarchia kardcsörtetését.7 A szocialisták és a haladó polgári tábor együttműködése egyébként már régebbi keletű volt; már a véderő törvény parlamenti vitájakor kezdetét vette.8 A polgári baloldal október közepén már határozottan fellépett a béke érdekében. „Háborút folytatni, végződjók az akár győzelemmel, akár nem, nemcsak a legvégzetesebb ballépés, de erre a nemzetre egyenesen gyilkosság"® — ez volt a liberális csoportok állásfoglalása. A polgári demokratikus ellenzék is aktív agitációt indított az agressziós előkészületek ellen. „Akaratunk, érdekünk ellenére belesodortathatunk egy olyan balkáni háborúba, melyből a mi vérhullámainkon a kétfejű sasos hadigálya emelkednék magasabbra"1 0 — Nagy György e megállapítása híven fejezte ki a köztársaságiak véleményét. A radikálisok a különböző értelmiségi rétegek körében indítottak háborúellenes propagandát.1 1 A Galilei Kör pedig a diákság és a fiatal katonák soraiban terjesztette az antimilitarista eszméket.1 2 Október 13-án került sor először a munkásság és a polgári baloldal közös háborúellenes gyűlésére. Ezen a pécsi tízezres megmozduláson állapította meg Károlyi Mihály: 2 Österreich-Ungarns Außenpolitik (Okmánygyűjtemény. A továbbiakban Außenpol.) V. 3869. sz. okmány. Megjegyzendő, hogy a katonai pártot támogatta egy ideig Ferenc Ferdinánd trónörökös is, később azonban a mérsékelt csoport mellé állt. 3 Außenpol. V. 3928. sz. okmány. 4 Országos Levéltár Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek (a továbbiakban OLMT) 1912/22. sz. (1912. október 7-i ülés). 5 Uo. • Országos Levéltár Belügyminisztérium Rezervált Anyaga (a továbbiakban OLBMR) 1912/826. sz. 'Világ (radikális napilap, a továbbiakban V), 1912. okt. 10—11. 8 Pölöskei: i. m. 83—86. 9 Pesti Napló (a baloldali függetlenségiekhez közel álló napilap, a továbbiakban PN), 1912. október 16—17. 10 Magyar Köztársaság (a továbbiakban MK, a köztársaságiak havi folyóirata, mely Hódmezővásárhelyen jelent meg), 1912. október 14. (2. évf. 10. sz.) 3. 11 Szabadgondolat (a Galilei Kör folyóirata, a továbbiakban SzG), 1912 november 387. 12 SzG, 1912. november, 389.
