Századok – 1973
Közlemények - Sebestyén Sándor: A „hevesi ügy” 1867–1869 1175/V–V
1180 SEBESTÉNY SÁNDOR merített magyarázata által, közigazgatási tekintetben az újabb kor minden követelésének megfelelni fog . . .", míg a törvényhozás útján nem szabályozzák a kérdést.'4 Kossuth Lajos a távoli Turinban állandó figyelemmel kísérte a hevesi fejleményeket. A királyi biztos kinevezésének hírére október 24-i keltezéssel levelet intézett Tavasy Antalhoz,1 6 Eger polgármesteréhez. Jól látta, hogy Eger ügye túlment a helyi kereteken, országos kihatású esemény, állásfoglalása tagadhatatlanul befolyással van az ország közvéleményére. Levelében őszinte aggodalmának adott hangot a „hatalom" eljárása felett, törvénytelennek nyilvánítva a kormány döntését. „Legkevésbé ismerek törvényt, mely egy szabad város törvényes felforgatására — az e jogot tiszteletben tartani határozó megyének kezeitől — a közigazgatásnak és a törvények végrehajtásának kivételére, s ezzel az alkotmány egyik védbástyájának úgyszólván ostromállapota tételére a minisztériumot felhatalmazná" — írta Kossuth. A kormány eljárásában a megyerendszer elleni támadást látott, a megyék politikai súlyának megőrzésében hathatós elleneszközt a kormány elleni küzdelemben, ezért lépett fel annak védelmében. Érvelésében hivatkozott arra, hogy 1848-ban nem kevéssé azért is törekedtek „a személyes felelősséggel járó miniszteri kormányzatnak a felelősséget kikerülő collegiális kormányzat helyébe állítására, hogy a municipalis intézmények, a magyar alkotmányos szabadság eme legbecsesebb őrei és eszközei a hatalom túlcsapongásaitól megóvassanak".26 Levelében célzást tett arra nézve is, hogy a képviselők az országgyűlés ülésein is fel fogják vetni a kérdést, és nyílt állásfoglalással kényelmetlen helyzetbe hozhatják a kormányt. „Remélleni szeretném, hogy a municipalis institúciók sérthetetlensége a nemzet képviselőiben hathatós oltalmazókra találjon" — írta levelében. Kossuth állásfoglalása természetszerűleg bátorítást adott a szélsőbal parlamenti szárnyának. Az éles parlamenti vitát október 21-én Kovách László képviselő interpellációja nyitotta meg, aki afelől érdeklődött a belügyminiszternél, hogy meddig akarja a kormány a rendkívüli állapotot fenntartani Heves megyében.1 ' Almásy Sándor interpellációja túlment ezen, amikor felszólította a kormányt, hogy „igazolja" eljárását. Wenckheim Béla belügyminiszter október 30-án válaszolt az interpellációkra.2 8 Lényegében megismételte a minisztérium Heves megyéhez küldött — nyilvánvaló ellentmondásokat tartalmazó — leiratának érveit, amikor kijelentette: „a Kossuth levelében kifejtett elv homlokegyenest ellenkezik a nemzet egyik legfontosabb alaptörvényével, a Pragmatica Sanctióval, ellenkezik az 1848. évi törvények szellemével, mely ... az uralkodó ház közösségében létező birodalmi kapcsolatokra nézve óvó és torló rendszabályokat állított fel."2 9 A kormánynak azt a lépését, hogy a bizalmi nyilatkozat megsemmisítését nem közvetlenül a minisztérium végezte, hanem a megye bizottmányán keresztül akarták megoldani, úgy magyarázta: azért nem bízhatták másra a kormányrendelet végrehajtását, mert „az illető megyét illeti meg a mezővárosok és községek fölötti felügyelet joga az 1848. XXIV. tc. értelmében . . ." Természetes volt, 24 Uo. "Kossuth Lajos (Turin, 1867. okt. 24.) — Tavasy Antalhoz. Kossuth: i. m. VIII. 140—143; A Nép Zászlója, 1868. febr. 22. 26 Kossuth álláspontja a felelős kormány és a helyi önkormányzati szervek viszonyát illetően az 1861. évi alkotmánytervében (s annak későbbi változataiban) került kifejtésre. Ld. Kossuth demokráciája. Összeáll. Ács Tivadar. Bp. 1943. 61—74: vö. Kossuth: i. m. VIII. 283—294. — Kossuth Irányi Dánielhez intézett 1870. febr. 17-i levelében is megismételte, hogy a rendezés vonatkozásában eredeti tervezete mellett marad, „ezen túl nem mennék" — írta. Ld. Kossuth: i. m. VIII. 250. "Az 1865-dik évi december 10-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Pest 1866—1869. (A továbbiakban: Ogy. kn. 1866.) V. 35. 28 Uo. 54. 29 Uo. 55.
