Századok – 1973

Közlemények - Sebestyén Sándor: A „hevesi ügy” 1867–1869 1175/V–V

A „HEVESI ÜGY" 1181 hogy ilyen ingatag érvelés közepette a parlamenti ellenzék tagjai (így a balközép és szélsőbal tagjai is) elítélték a kormány eljárását. A képviselők fellépését megalapozta jogilag is az 1848. XXIV. tc., mely kimondta, hogy „a szabad királyi városokról ideiglenesen rendelkező XXIII. tc., mennyiben a választásokról, választókról, és képviselőkről szól . . . azon községekre is kiterjesztetik, melyek első bírósági hatósággal ellátott rendezett tanáccsal . . . bírnak".3

0

A XXIII. tc. pedig a városokat „mint önálló köztörvényhatóságokat" felruházta „közdolgai" független igazgatásának jogával. De míg a parlamenti vita során Csernátony Lajos a Balközép Párt részéről pusztán „elhamarkodottnak" nyilvánította a kormány lépését,3

1

de annak jogosságát nem vonta kétségbe, a Szélsőbal Madarász József vezette csoportja radikális akcióra szánta el magát. Október 31-ón — tíz szélsőbal képviselő, nevezetesen: Almásy Sándor, Pap Pál, Madarász József, László Imre, Böszörményi László, Vállyi János, Bobory Károly, Deáky Lajos, Patay István és Csiky Sándor —a,,kormány vád alá helyezésére" nyújtott be indítványt.3

2

Ezzel az indítvánnyal azonban a kormánypárt mellett a balközép is szembe fordult. Tisza Kálmán beszédében a kormány eljárásának jogosságát színtón nem vitatta, viszont az eljárás módjával maga sem értett egyet; mint mondotta: „ . . . azt tartom, maga az alkotmányosság alapelve megkívánja, hogy a vádlott fölött egyedül a törvényes bíró ítéljen, és azon eljárás, midőn ezt be nem várva, a »bűnös« közigazgatásilag mondatik ki, oly eljárás . . . melynek példáját az abszolút kormányok körében kell keresnünk."3

3 Ekkor került sor Csiky Sándornak3

1

— Eger országgyűlési képviselője — október 30-i interpellációját követő újabb beszédére. A képviselő, aki mögött hosszú parlamenti tapasztalat állott, még a reformkori küzdelmek idején kapcsolódott be a politikai életbe, 1836-tól Eger „fiscusi prókátora", a város úrbéri és felszabadulási perének irányítója. E tisztségében is a polgári átalakulás előharcosaként s a nemzeti önrendelkezés eszméjének következetes képviselőjeként érdemelte ki az ellenzéki erők bizalmát. Az 1848/49-es forradalom és azabadságharc idején szülővárosa országgyűlési képviselője; nemcsak a parlamentben küzdött — ahol a liberális nemesség képviselőjéből a radikálisok egyike lett —, hanem a forradalmi helyzet megkövetelte elszántsággal kormánybiztosként is tevékenykedett. Kufsteini rabsága után sem tagadta meg politikai elveit, melyek mindenkor a 48-as alapon nyugodtak; ha némely kérdésben túl is jutott annál, mindenkor visszatért ahhoz, 1861-ben a Határozati Párt tagja, figyelemre méltó módosítási javaslatot dolgozott ki Deák Ferenc második felirati javaslatához.34

" A Szélsőbal illetve a Negyvennyolcas Párt egyik alapítója; gyakran emlegette: „se önállásunk, se függetlenségünk nincsen, és ezért méltán elégületlenek vagyunk".3

5

E szavak a kiegyezés kérlelhetetlen ellenfelének felfogását tömören jellemezték. Csiky Sándor november 4-én elmondott parlamenti beszédében történelmi példákkal utalt Eger sajátos helyzetére ós jogállására, hiszen a város 1848 előtt privilegizált püspöki város volt: „Eger városa megyei hatalom alatt ... az 1848. törvények előtt 30

Magyar Törvénytár, 246, 249. 31

Uo. 125. 32

Uo. 70. 33

Uo. 71. 34

Ld. Sebestény Sándor: Csiky Sándor politikai pályafutása (1806—1892). Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Történeti Könyvtár. 34a

Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fol. Hung. 1126. t. ff. 162—164. 36

Az 1869-dik évi ápr. 20-dikára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Pest 1869—1872. (A továbbiakban: Ogy. kn. 1869) I. 318—319.