Századok – 1973

Tanulmányok - Berend T. Iván–Szabolcs Ottó: Történettudomány-népszerűsítés – történelemoktatás 1169/V–VI

Berend T. Iván — Szabolcs Ottó Történettudomány — népszerűsítés — történelemoktatás A történelem iránti érdeklődés hazánkban hagyományosan élénk. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy nálunk gyakran a filozófia is a történelem formájában jelentkezik, világnézeteket, eszméket, társadalmi és politikai célokat is a történelem nyelvén fogalmaztak meg. Az aktualitásokról nem egyszer úgy ütköztetünk véleményt, hogy a történelemről vitázunk. Az írók már a múlt század első fele óta előszeretettel úgy fejtették ki véleményüket jeleлйкг01, hogy azt történelmi dráma vagy regény formájába öltöztették. Ez anélkül, hogy jelen referátumunk szükségképpen szűkre szabott keretei között okainak vizsgálatára vállalkozhatnánk, — mai irodalmunkban sem ismeretlen jelenség. S mivel így a történelem nemcsak mint napjaink története, de mint szemléleti kulcs is a jelen kor, mindennapi életünk izgató kérdéseinek megoldásához látszik segítséget nyújtani, nem véletlen, hogy a fiatalság történelmi érdeklődése is nagy. Talán ezt is jelzi, vagy éppen ez az egyik oka annak, ami az egyik nem régen Magyarországon is végzett nemzetközi (UNESCO keretekbe illeszkedő) felmérés során kiderült: az iskolai tanulóink kedvenc tárgyaik között előkelő helyen ma is a történelmet jelölik meg. Minél idősebb korosztályt vizsgáltak, annál inkább. De építhetjük ítéletünket a népszerű történeti tárgyú munkák iránti rendkívüli érdeklődésre, „száraz" dokumentumkötetek gyors eltűnésére a könyvesboltokból, vagy könyvtári olvasottságának mértékére és számos hasonló jelenségre is. A történelem iránti érdeklődés és „történelemben gondolkodás" a történettudományt évtizedek során mintegy hagyományos nemzeti tudományággá avatta. Ez ma is kifejezésre jut a történetkutatók nagy számában, a kutatási intézmények kiterjedt hálózatában; s hozzátehetjük: a történettudomány igen nagyarányú teljesítményeiben. Ez utóbbiak áttekintésére, összegezésére természetesen nem vállalkozhatunk, mert ez nemcsak önálló előadást, de egy erre a célra szánt önálló konferenciát igényelne. Meg kell azonban jegyezni, hogy aligha volt még korszaka a magyar történettudománynak, amikor évtizedünkhöz hasonlóan az őstörténettől egészen napjaink történetéig, minden korszakra kiterjedt kutatások, s nem egyszer élénk szakmai viták folytak. Rendkívül sok újat tudunk meg középkori történetünkről, s megteremtettük a két évtizede még hiányzó jelenkor történeti kutatását. Űj történettudományi ágazat bontakozott ki forradalmi mozgalmaink, munkásmozgalmunk kutatásából, s kialakulóban van a Közép- és Délkelet-Európa kutatás. Nagy lépéseket tettünk előre modern kori diplomáciatörténetünk gazdag dokumentumanyagának feltárásában, s a gazdaságtörténeti kutatás felhasználása polgárjogot nyert a közgazdasági tervezésben. De még az illusztráció igényével sem sorolhatók fel a történetkutatás teljesítményei, melyeknek nagyvonalú össze-