Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1162 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS magyarok barátja vagyok, s az oroszok vereségét kívánom, s ezért sok mindent hajlandó vagyok feláldozni."160 Az utolsó mondatból különösen világosan látszik Csernisevszkij álláspontja a magyarországi eseményekről. Hogy a vereséget kívánta, hogy kész volt sokat áldozni a forradalom ügyének győzelméért, mindez Csernisevszkij -nél ugyanazon forrásokból eredt, mint amelyek az egyszerű, a népből jött katonákat az intervenció elleni tiltakozásra késztették, dezertálásra, s fegyverrel a kézben a forradalmi erőkhöz való átállásra. Csernisevszkij népközelsége, az, hogy Pétervárott érintkezett egyszerű parasztokkal, sorkatonákkal, megerősítették benne azt a meggyőződését, hogy a cári hadsereg veresége Magyarországon megkönnyítené a gyűlölt önkényuralom megdöntését. Mikor megtudta a hírt a magyar sereg világosi fegyverletételéről, megdöbbent. Erős felindultságát, a remény és csalódás váratlan változását jól tükrözi 1849. augusztus 7-i naplójegyzete: ,,A magyarok feletti győzelem elszomorító. Először elhittem, kicsit később nem hittem, most már inkább hiszem, mint nem, hogy Görgey tulajdonképpen letette a fegyvert. Meg kell tudni a részleteket, hogyan, miért, mit jelent ez."16 1 Csernisevszkij a későbbiekben is nemegyszer emlegette az 1849-es intervenciót. A pétervári egyetem elvégzése után Csernisevszkij a szaratovi gimnáziumban tanított, és mint egyik itteni tanártársa, Je. A. Belov emlékezik, itt is vitába keveredett a magyar forradalom, illetve a cári intervenció megítélése kapcsán. Csernisevszkij kitartott amellett, hogy ,,a magyar. . . hadjárat csak kárt okozott, mind nekünk, mind a szlávoknak". A vitázó partnerek viszont úgy ítélték meg, hogy a katasztrófát a magyarok okozták, akik le akarták igázni a szlávokat. Csernisevszkij hangsúlyozta, hogy ő nem védelmezi „a magyarok hatalomravágyó politikáját", de ő úgy tartja, hogy a szlávoknak jobb lett volna előrelátást tanúsítani és „egyesülni a magyarokkal".162 Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején a ,,Szovremennyik"-ben megjelenő cikkeiben Csernisevszkij nemegyszer visszatért az 1848 49-es magyarországi forradalomra. Természetesen ezekben a cikkekben a cenzúrára való tekintettel nem fejezhette ki olyan nyíltan gondolatait, mint naplójában. De ez időre már megismerkedett a magyar forradalomról szóló néhány, a forradalomban részt vevők által írt munkával. így pl. a „Szovremennyik" 1860. évi 12. számának „Politika" rovatában közölt szemléjében Csernisevszkij utal a magyar forradalom egyik résztvevőjének, az emigráns Irányi Dánielnek 1859 60-ban Párizsban megjelent ,,A magyarországi forradalom politikai története" című kétkötetes könyvére.163 Említ egy németül kiadott „Szerb mozgalom Délmagyarországon" című anonim könyvet is, amely a magyar forradalom ellen fellépő délszlávok álláspontját védte.16 4 Csernisevszkij az 1848 49-es magyar forradalom időszakának nemzetiségi ellentéteit vizsgálva veszi számba e két könyvet. Az orosz forradalmi demokrata szerint „az összes nem magyar nemzetiségek, különösen a szerbek és horvátok ellenségeskedése a magyarok -160 Uo. 277. 161 Uo. 162 Воспоминания E. А. Белова о Чернышевском. Публикация E. А. Сушицкого. «Известия Нижне-Волжского института краеведения им. Горького», Саратов, 1931, 143-144. 163 A könyv a francia Chassin társszerzőségével jelent meg. Irányi D.—Ghassin Ch. L.: Histoire politique de la révolution de Hongrie. I—II. Paris, 1859—1860. 164 Ez a könyv 1851-ben jelent meg Berlinben. Die serbische Bewegung in Südungarn. Berlin 1851.
