Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/49 1163 kai volt a gyökeres oka az Osztrák Birodalom győzelmének 1849-ben".18 5 A nagy orosz forradalmi demokrata polemizált azokkal, akik „szláv vérünkre való tekintettel. . . kizárólag a magyarokat okolják, s a szlávokat igazolják".166 Véleménye szerint 1848 - 49-ben egyik félnek sem volt igaza„Az eredmény azt mutatta írja —, hogy 1848-ban egymás között való viszonyukban igen oktalanul jártak el olyan oktalanul, hogy alig lehet eldönteni, melyik fél volt az oktalanabb."16 7 „Nemzetiségi tapintatlanság" е., 1861-ben írt cikkében Csernisevszkij elítélte az „oszd meg és uralkodj" politikát, melyet a Habsburgok folytattak a forradalom időszakában, és megjegyezte, hogy azok, akik engedtek a Metternich-féle provokációknak, nem nyertek ezzel semmit. „A Metternich-féle szisztéma a magyarokat a horvátok ellen fordította, a szerbeket és horvátokat meg a magyarok ellen. Melyik nemzetiségnek lett haszna belőle, hogy engedett Metternich taktikájának? Sokat nyertek-e vajon a horvátok és az ausztriai szerbek azzal, hogy a magyarokkal szemben az osztrákokat védelmezték."168 Az 50-es évek végén, 60-as évek elején írott cikkeiben Csernisevszkij nagyra értékelte a magyar forradalom társadalmi és gazdasági téren elért eredményeit. Hangsúlyozta, hogy Magyarország 1848 —49-ben nemcsak a függetlenséget szerezte meg, de elérte a szabadságot és demokratikus rendszert is. Csernisevszkij rámutatott, hogy az a politikai rend, mely Magyarországon az 1848-as márciusi törvényhozás eredményeként jött létre „az addig uralkodó arisztokratikus elemek helyett a demokratikus elem túlsúlyát biztosította és a legmesszebb menő szabadság alapján állott".16 9 Csernisevszkij a márciusi forradalmat a magyar társadalmi, gazdasági viszonyokban gyökeres változást hozónak tekintette, s legfontosabb vívmányának azt tartotta, hogy „megszüntette a jobbágyságot, szinte váltság nélkül".170 Nagyrabecsülte Kossuth tevékenységét, „Magyarország néptribunjá"-nak nevezte őt.17 1 Egy 1859-es szemle-cikkében vitázva azzal az állítással, mely mintegy feledve a forradalmat, a magyar nép hangulatát békésnek nevezi, Csernisevszkij megjegyzi, hogy „olyan tényeket, mint az 1848-as felkelés, az osztrákok felett aratott dicső győzelmek s a forradalom leverését követő dühödt vérengzés — ilyen tényeket nemhogy tíz, de ötven év alatt sem felejt el a nép".172 Természetesen itt-ott érződik, hogy Csernisevszkij véleménye alátámasztására nem rendelkezett elég széleskörű és teljesen hiteles anyaggal; a fő, ami áthatja ezen eseményekről írott sorait — az együttérzés, melyet a magyar nép európai jelentőségű harca iránt érzett. Csernisevszkijnek a magyar forradalomról vallott álláspontját osztották elvbarátai és harcostársai A. N. Dobroljubov, N. A. Nyekraszov, N. V. Selgunov, M. L. Mihajlov is. Dobroljubov 1861-ben a „Szovremennyik"-ben közölt cikkében ugyanazoknak a gondolatoknak adott hangot a magyar nép nemzeti felszabadító harcával kapcsolatosan, mint Csernisevszkij.173 Mint Dobroljubov 165 Csernisevszkij a magyarokról. Bp. 1951. 83. 166 Uo. 83. 187 Uo. 84. 11,8 H. Г. Чернышевский: i. m. VII. 779. 169 Csernisevszkij a magyarokról. 7. 170 Uo. 85. 1. 171 H. Г. Чернышевский: i. m. VI. 320. 178 Uo. 173 H. А. Добролюбов : Собрание сочинений в девяти томах, т. 7, М., 218—223.
