Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/49 1159 hogy pl. 36 ezer orosz átállt Bem oldalára és a magyar lázadókkal együtt Ausztria és Oroszország ellen fordították fegyverüket; hogy Erdélyben egy egész kozákezred fogságba esett, s hogy 10 ezer orosz katona elpusztult, 32 ezer pedig letette a fegyvert".145 Ez a jelentés különösen érdekes, mert ebben elég pontos adatokat találhatunk a hírek forrásairól, terjesztőiről. Amíg Vilnóban, a csendőri jelentések szerint, a cári csapatok magyarországi vereségeiről szóló hírek terjesztői ,,a varsói postakocsik kalauzai, a breszti helyi állami hivatalok kancellistái, nagyrészt erkölcstelen, jelentéktelen emberek"14 6 voltak, addig a délnyugati kormányzóságok területén az ügynök e hírek szerint terjesztői Kossuth „megbízottai, nagyrészt volt lengyel légionisták, akik azelőtt Konsztantyin nagyherceg parancsnoksága alatt szolgáltak". Ugyanez a jelentés elmondja, hogyan hatolnak be e személyek a nyugati kormányzóságokba: „marhahajcsárnak álcázva magukat, mint akik Szamborszk, Sztrijszk hegyes vidékeiről érkeznek Moldvába, s ahol aztán keresztényeknek vagy zsidóknak tettetve magukat postakocsiba ülnek. . . hamis híreket terjesztenek az utasok között, aztán elkerülve a nagyobb és kisebb városokat, ahol katonaság vagy bármilyen rendőrség van, . . . fogatot bérelnek ... és különböző irányban mennek tovább."147 A lakosság szélesebb köreinek a magyar forradalommal kapcsolatos hangulatát tükrözte Oroszország haladó értelmisége is. Igaz, hogy nehezebben tudta nézeteit kifejezésre juttatni, mint a III. ügyosztály nézeteit kifejező irodalmárok. Pjotr Csaadajev, akit 1836-os Filozófiai levelei megjelenése után a hatóságok őrültnek nyilvánítottak, 1848-ban egy proklamáció-tervezetet készített a parasztokhoz, amelyben e szavakkal fordul hozzájuk: „Eljutott-e hozzátok a hír a távoli vidékekről, hogy távoli sorstestvéreitek egy emberként keltek fel uralkodóik ellen!"14 8 A. Sz. Homjakovhoz írott levelében, melyben elküldi egy ismeretlen szerző feljegyzését az 1848-as forradalomról, nyíltan gúnyolva a magyarországi intervenciót helyeslő ismert szlavofil gondolkodó Homjakovot, Csaadajev ironikusan írja: „Én is megvetem, nála nem kevésbé (a küldött feljegyzés szerzőjéről van szó — V. S. J.), ami az ún. Európában történik. Csak egyben nem tudok vele egyetérteni, mégpedig abban, hogy nem kell nekünk Európával törődnünk. . . Nem tudom, a levél írója, hogy nem vette észre, ha nem törődnénk Európával, akkor nem lennénk ott Magyarországon, akkor nem zabolázták volna meg a felkelést, s Magyarország nem heverne az orosz cár lábai előtt, a nemes lelkű bán pedig149 most nagyon kellemetlen helyzetben lenne. . . Abban tökéletesen egyetértek az Ön mélyen tisztelt barátjával, hogy Európa irigyel bennünket, és meg vagyok róla győződve, ha jobban ismerne minket, és látná, milyen jól élünk mi itthon, még jobban irigyelne."15 0 A kiemelkedő orosz tudós, P. Szemjonov-Tjan-Sanszkij visszaemlékezé-115 ОГА, фонд 2, on. 2, ед. хр. 219. 116 А. Нифонтов: i. m. 305. 147 ОГА, фонд 2, оп. 2, ед. хр. 219. и« Литературное наследство, т. 22—24, М., 1935, 680. 149 Itt Jelaciéról van szó. 180 П. Я. Чаадаев: Сочинения и письма. М., 1918, 289—290. Meg kell jegyeznünk, hogy Csaadajev műveinek a szerkesztője, M. Gersenzon liberális történész nem értette meg a levél gúnyos hangvételét. Ügy értelmezte az írást, hogy Csaadajev 1849-ben már megbékült az önkényuralommal. Ennek ellentmond az 1848-ban publikált proklamáció. A kérdés helyes megvilágítása. Ф. И. Берелевич: П. Я. Чаадаев и революция 1848 года, «Ученые записки МГУ», т. 61, М., 1940, 60. 5*
