Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1168 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS között van, s mind a mai napig elkerülte a kutatók figyelmét.139 A verset A. I. Csernisev hadügyminiszternek küldte egy ismeretlen személy, valószínűleg földbirtokosnő a nyugati kormányzóságok valamelyikéből, aki 1849. augusztus 13-án kelt levelében azt írta, hogy a nyugati kormányzóságokban ,,az alsó néposztály, sőt a katonák is rendkívüli óvatossággal, kézről kézre adogatnak különböző dalszövegeket". Egyet közülük eljuttatott a miniszternek, aki mint „Őfelségéhez közel álló személy" alkalmat fog találni arra, hogy jelentse: „határozott, . . . nem szigorú, de istenfélő intézkedések szükségesek".140 A vers, melynek rövidített orosz fordítását hozzácsatolták az ügyirathoz, felhívást tartalmaz nemcsak az önkényuralom, de mindenfajta elnyomás és kizsákmányolás elleni harcra: „Hej szerbek, oláhok, csehek, moldvák, kozákok, cserkeszek, kijeviek, csatlakozzatok a magyarokhoz és lengyelekhez, segítsetek az olaszoknak és németeknek". A továbbiakban arról van szó, hogy meg kell teremteni az oroszok és „szibériaiak" számára a szabadságot, s a szakadárok, cigányok, kalmükök, örmények és zsidók számára az egyenjogúságot. Felhívást tartalmaz a katonákhoz, hogy csatlakozzanak a felkeléshez: „Ha hallgattok tisztjeitekre, elpusztultok, de ha győztök is a háborúban, mit értek vele? ... Az uralkodók nem hallgatták meg kérésünket, eljött hát pusztulásuk órája?" A röpirat tartalmazta a programot, kifejtette a célokat, amelyekért harcolni kell. Mindezt pontatlanul, nem világosan fogalmazták meg, s egyes követelések reakciós-utópista jellegűek. De a ködös, zavaros gondolatok mögött kirajzolódnak a parasztok, dolgozó emberek, iparosok, városi szegénység széles tömegeinek gondolatai, vágyai, akiknek a társadalmi egyenlőség és szabadság megvalósításába vetett reménye fokozódott az 1848 —1849-es események következtében. Érdemes megjegyezni, hogy ez a litografált röpirat az oroszul értő lakosság közti terjesztésre készült. A szöveg legvégére oroszul nyomtatták oda: „folytatás következik".14 1 Az Ukrajnában terjesztett hírek közül figyelemre méltóak azok, amelyek az intervenciós hadsereg magyarországi kudarcairól szóltak. A sztarokonsztantyinovoi kerületi rendőrfőnök jelentette 1849 júliusában: „a lakosság körében álhírek terjengenek arról, hogy hadseregünk vereséget szenvedett volna a magyaroktól, és általában a magyarok győzelmes hadműveleteiről".14 2 A 4. sz. csendőrhadtest parancsnoka, Bukszvegyen közölte 1849. augusztus 13-án a III. ügyosztállyal: „Volhiniából írják nekem, hogy az ottani lakosság különös örömét leli olyan hírek terjesztésében, mintha hadseregünk hadműveletei kedvezőtlenül alakulnának Magyarországon."143 A kijevi főkormányzó, Bibikov, 1849. évi jelentésében megjegyezte, hogy „ostoba híreszteléseket próbáltak terjeszteni a magyarok sikereiről, de a helyi parancsnokság Kijevbe hivatta őket, s így a kezdet kezdetén leállította az egészet".144 Egy ügynök még 1849 júniusában azt közölte, hogy Besszarábiában, Galíciában, Volhiniában, Podoliában „rossz szándékú híresztelések terjednek, 139 ЦГАОР, фонд 109, 1 экспедиция, 1849, ед. xp. 306. 110 Uo. 10. 141 Uo. 13. ЦГИА УССР, фонд 442, on. 779, ед. xp. 44, л. 67. 14 ' А. Нифонтов: i. m. 305. 144 ЦГАОР, фонд 109, 1849 г., ед. хр. 51, No 6, л. 183-184.
