Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1166 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS „A magyar hadjárat nyomasztóan hatott a társadalom tudatára. . . A tisztek nem szívesen mentek, hitegették ugyan magukat azzal, hogy meg kell védeni a zászló becsületét. A katonák nem szerették a németeket, már azért sem, mert saját tábornokaikat sem szerették — de engedelmességet szokva mentek. A tisztek és a katonák hadilábon álltak az osztrákokkal és tárt karokkal fogadták a magyar foglyokat . . .a nép panaszkodott, zúgolódott a szüntelen újoncszedés ránehezedő súlya alatt."12 2 Még A. Korf báró is kénytelen volt elismerni, hogy a birodalom fővárosának lakossága elítélően fogadta az intervencióról szóló manifesztumot. Mint írja, ,,ez az esemény Pétervár lakóira szomorú benyomást tett".12 3 Ottón de Bray szerint Moszkvában a háború bejelentését „burkolatlan helytelenítéssel fogadták".12 4 A már említett Homjakov szomorúan írta, hogy Moszkvában „a társaságban a magyar háború értékelése egyáltalán nem kedvező".12 5 A liberális P. Annyenkov írja: „Talán még soha ilyen hidegen nem fogadtak nálunk háborús kiáltványt, mint ezt". Mindenki kételkedett „Ausztria támogatásának hasznában, a nép pedig nagyon is érezte előre, hogy ez újoncozást jelent".12 6 A lakosság hangulata miatt aggódó cári hatóságok újabb intézkedéseket hoztak a sajtó szemmeltartása céljából. így pl 1849-ben a kormánnyal szemben teljesen lojális „Bibliotyeka dija cstyenyija" c. folyóirat az intervenció elején sorozatot indított „Vázlatok Magyarországról" címmel, melyben a legáltalánosabb tudnivalókat foglalta össze az országról. De a hatóságok még ezt sem találták kívánatosnak, s a cikkek közlését a harmadik megjelenése után leállították.127 Az M. P. Pogogyin szerkesztette „Moszkvityanyin" c. folyóirat 1849 elején rövid életrajzi ismertetést közölt Bemről.128 Ez a végtelenül lakonikus rövid (mindössze féloldalas) írás, amely többek között beszámolt arról is, hogy Bemnek sikerült Bécsből megszöknie, és „Magyarországra került" magának a népművelési miniszternek, Sz. Sz. Uvarovnak kirohanását vonta maga után. Uvarov a moszkvai tankerület felügyelőjéhez küldött 1849. június 29-i titkos utasításában hangsúlyozta, mivel a ,,Moszkvityanyin"-ban a „magyarországi lázadó csapatok vezetőjéről" megjelent cikkhez hasonló anyagok a bennük leírt „tettekkel és gondolatokkal mendemondákat terjeszthetnek a forradalmi eseményekről: ezért a legalázatosabban kérem méltóságos uramat, javasolja a moszkvai cenzúrabizottságnak, hogy ne engedjenek a jövőben hasonló jellegű anyagokat a sajtóban megjelenni".12 9 Külön figyelmet érdemel az a kérdés, milyen visszhangja volt az intervenciónak a birodalom nyugati kormányzóságaiban. Itt, mivel a szociális elnyomás összefonódott az ukrán, lengyel, litván és más népek nemzetiségi elnyomásával, továbbá Magyarország közelsége miatt, a magyar események iránti figyelem különösen élénk volt. A hatóságok úgy rendelkeztek, hogy a 122 H. П. Огарев: Изобранные социально-экономические и философские произведения, т. I, М., 1952, 420-421. 123 М. Корф: i. m. 142. 124 Император Николай I ... 21. 125 Л. Хомяков: Собрание сочинений, т. VIII, 199. 126 П. Анненков : i. m. 538. 127 «Очерки Венгрии». «Библиотека для чтения», 1849, т. 96—98. 128 «Москвитянин», 1849, No 3, 83. 129 Центральный Государственный Исторический Архив, Ленинград, фонд 772, оп. 1, ед. хр. 2260, л. 10.
